Tíz percig röhögtünk, amikor megtudtuk ennek a képnek az igaz történetét

Felhívott egy fickó, hogy fotózzam le a nagyszerű pillanatot, amikor megkéri a kedvese kezét egy kiálló sziklán a nemzeti parkban, napfelkeltekor. Szerette volna titokban tartani és meg szerette volna lepni a kedvesét a fotókkal.

Gyűlölöm a reggeli kelést, főleg, hogyha ez hajnali fél hármat jelent, de kikászálódtam az ágyamból a nagy napon és elindultam a nemzeti park felé. Két órát kocsikáztam, 4.45-re értem oda. A hajnali erdőben a lomboktól fedett töksötétben szinte tapogatózva haladtam előre, egyetlen fényforrásom a mobilom lámpája volt. Minden bokorrezzenés mögött vadállatot sejtve kicsit el is tévedtem, már úgy gondoltam, hazamegyek, amikor belefutottam két egyetemista-forma srácba. Ők is az eljegyzés miatt jöttek a lehetetlen időpontban a lehetetlen helyre, segítettek, hogy megtaláljam a sziklát.

Mit ne mondjak, gyönyörű volt! A hajnali hat órás fények lágyan estek az objektívembe. Pont annyi időm maradt, hogy előkészüljek, 6 óra 17-kor meg is jelent a pár és ki is álltak a szikla peremére, amíg mi a fák mögött rejtőzve, távolról néztük őket én pedig igyekeztem elkészíteni a legszebb lehetséges képeket. A fickó letérdelt, elővette a gyűrűt, a lány könnyek között mondott igent, majd együtt leültek összebújva csodálni a napfelkeltét. Megható, szép pillanat volt.

Úgy tíz percet még tébláboltam, aztán hazafelé vettem az irányt. További egy óra túrázás után - hátamon a húsz kilós felszereléssel - megérkeztem az autómhoz, vezettem haza két órát és a számítógép előtt ülve mosolyogva küldtem a fickónak egy SMS-t:

"Gratulálok nektek! Szépek lettek a képek is!"

Majd lefeküdtem egy kicsit aludni. Hamarosan a válasz SMS hangjára ébredtem fel:

"Kicsit zavarban vagyok. Egyáltalán nem láttunk téged. Jól elbújhattál..."

Visszaírtam:

"Persze, a barátaitokkal rejtőztünk a fák mögött!"

Újabb SMS:

"A barátainkkal? Mi senkit se hívtunk!"

Így derült ki, hogy eltöltöttem hat és fél órát, elköltöttem egy csomó pénzt benzinre és lőttem úgy 450 képet - egy másik párról, aki pont aznap, pont akkor, pont azon a helyen pont ugyanazt találta ki. Csak persze egy másik sziklán. De ki vagyok én, hogy minden ormot ismerjek a nemzeti parkban?

(A történet valódi, Jacob Peters fotográfus osztotta meg.)

Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!

×