Egészség kultúra – Dr. Lenkei Gábor

Mi a kultúra?

A Tótfalusi István nevével jegyzett Idegenszó-tár szerint a kultúra latin eredetű szó; cultura = megművelés, kiművelés. A colere, cultum = megművel, gondoz szóból…

Mi a kultúra?

A Tótfalusi István nevével jegyzett Idegenszó-tár szerint a kultúra latin eredetű szó; cultura = megművelés, kiművelés. A colere, cultum = megművel, gondoz szóból származik.

Magyarul több értelemben is használatos:

  • Kifinomultság, művelt viselkedés.
  • Műveltség egy területen, egy nép körében.
  • Az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége.

A Magyar Értelmező Kéziszótár (Akadémiai Kiadó) szerint ezt is jelenti:

  • Valakinek művelt volta, műveltsége.

Az egészségkultúra – ebből fakadóan – az egészséggel kapcsolatos műveltséget, az egészség területén megfigyelhető kifinomultságot és művelt viselkedést jelenti.

Egy valódi egészségkultúrában az egyes emberek „művelt volta, műveltsége” magas színvonalú.

A kultúrát tehát nem csak az jellemzi, hogy mennyi szellemi értéket hoztak létre – például a tudósok –, hanem az is, hogy ezek az értékek milyen mértékben váltak közkinccsé, hányan sajátították el a kultúra szívét-lelkét alkotó tudást és milyen színvonalon alkalmazzák azt.

[adsense]

Egy magas színvonalú egészségkultúrában az emberek:

  • Tisztában vannak eredendő, természet adta képességeikkel.
  • Tudják, hogy az ember természetes létezési módja az egészséges állapot és a betegségek teljességgel természetellenes megnyilvánulások.
  • Rendelkeznek azzal az ismerettel, hogy az ember jóval száz éves kora fölött is lehetne aktív, fiatalos, friss, rugalmas és serény.
  • Ismerik szervezetük egészséges működésének legalapvetőbb törvényszerűségeit.
  • Ezen ismeretek birtokában képesek arra, hogy saját maguk megerősítsék egészségüket és arra, hogy örömtelibb, egészségben gazdagabb életet éljenek.
  • A rendelkezésükre álló egészséggel kapcsolatos gyakorlatias tudás révén magabiztosak, és nem lehet félrevezetni őket.

Egy magas színvonalú egészségkultúrában:

  • Nem sóhajtana nagyot egy huszonéves hölgy: „Hát, bizony, harminc fölött már elkerülhetetlenül beköszöntenek a betegségek”.
  • Nem lehetne elhitetni az emberekkel, hogy a zsírszegény táplálkozás az üdvözítő.
  • Nem vásárolnák lelkesen az egészségükre veszélyt jelentő csökkentett zsírtartalmú élelmiszereket.
  • Nem fogadnák be a szervezet által saját maga számára nélkülözhetetlen alapanyagként termelt koleszterinről a „patás ördög” meséjét.
  • Nem lehetne az orruknál fogva vezetni őket „a sófogyasztás káros” mítosszal.

Megmosolyognák azt az ajánlást, amely szerint naponta maximum 2 grammnyi sót szabad elfogyasztani. Tudnák, hogy az egészség megőrzéséhez ennek sokszorosára van szükségünk. Tudnák, hogy a szükségesnél kevesebb só felborítja a belső egyensúlyt.

  • Egy negyvenes évei derekán járó ember nem hinné azt magáról, hogy ő már „középkorú”, aki lassacskán már kifelé tart az életből.
  • Gyanút fognának akkor, amikor újabb világjárvánnyal fenyegetik őket, és észrevennék, hogy hol lóg ki a lóláb.

egszsg_nagy

Tisztában lennének azzal, hogy a gyógyszermaffia – ahogyan az be is bizonyosodott – még attól sem riad vissza, hogy pénzügyi szálakkal kösse magához a WHO (Egészségügyi Világszervezet) egyes járványügyi „szakértőit”.

  • Kikacagnák azt, aki azt próbálná elhitetni velük, hogy a 130 kilós hústorony számára ugyanannyi a „jó vérnyomás”, mint a hintaszékben kötögető 45 kilós nagymamának.
  • Nem lehetne riogatni őket a „sok C-vitamin vesekövet okoz” kitalációval, mert ismernék a sületlen állítást sokszorosan cáfoló tudományos bizonyítékokat.
  • Felkapnák a fejüket arra a hírre, hogy a biztonságosnak hitt gyógyszerek mellékhatásai annyi embert ölnek meg, hogy ez ma már dobogós helyet foglal el a vezető halálokok listáján.
  • Nem hordanák hétről-hétre orvoshoz a meghűlő, betegeskedő kisdedeket, hanem ismernék a módját, miképpen erősíthetik meg egyszerű és természetes módszerekkel az immunrendszert.
  • Az egészségért felelős állami hivatalok és a honatyák nem engednék meg, hogy olyan gyógyszerrel (Ritalin) kezeljenek ártatlan, mit sem sejtő gyermekeket, amely korábban felnőttek számára már olyannyira veszélyesnek bizonyult, hogy kitiltották a piacról.
  • Tudnák, hogy a gyógyszeres fájdalomcsillapítás nem több mint tündérmese. Tisztában lennének azzal, hogy az ilyen szerek – a legharsányabb reklámígéretek dacára is – csupán arra alkalmasak, hogy elvágják az agy és a fájdalmas terület között a kapcsolatot, miközben a fájdalom továbbra is fennáll, csak már nem is tudatosul.
  • Nem lehetne azzal szédíteni őket, hogy egy olyan finom, érzékeny, kifinomult lénynek, amilyen az ember, a lelki problémáit „hangulatjavító” pirulák fogják orvosolni.

És még nagyon sok mindent fel tudnék sorolni, amit egy magas színvonalú egészségkultúrában nem lehetne „megetetni” a „Homo Sapiens”-szel, azaz a „Bölcs Emberrel”.

Viszont mindannyian értelmes, boldog, alkotó életet élnénk, teljes egészségben.

Forrás: Dr. Lenkei Gábor