Mikor a lány ránézett az ultrahangfelvételre, tudta, nagy a baj! Az orvosok mindent elmondtak neki, csak a legfontosabbat nem!

Nem mertem sírni. Úgy éreztem nem is sírhatok, ez most éppen velem történik. Nem mertem a férjem szemébe nézni, mert tudtam, hogy...

Mikor Emliy Christine Fauner és férje megtudták, hogy gyermeket várnak, nagy volt a boldogság. A 25 éves luisianai lány már egy éve próbált teherbe esni és terhességének 8. hetében ment először ultrahang vizsgálatra.

Sajnos itt kiderült, hogy valami nincs rendben a terhességgel. Ezt a bejegyzést írta a lány egy Facebook oldalon:

"Erre a napra vártunk már egy éve.

De ezek az ultrahangos képek mások voltak, nem olyanok mint amit barátaim feltettek a Facebook-ra. Valami nagyon nem volt rendben. Nem is láttam már semmit, testem néhány órával később készen állt arra, hogy kidobja a magzatot.

A nővérke csendben volt. Kiment a szobából a férjem pedig odajött hozzám, hogy megnyugtasson. Nem kellett nekem mondani, hogy minden rendben mert már rengeteg ultrahang felvételt láttam az Instagram-mon is. Tudtam, hogyan kellett volna most kinéznie a felvételen egy 8 hetes magzatnak.

Tudtam, hogy valami nincs rendben.

Nem mertem sírni. Úgy éreztem nem is sírhatok, ez most éppen velem történik. Nem mertem a férjem szemébe nézni, mert tudtam, hogy a fájdalom amit a szemében látok össze fog törni.

Hazaküldtek, hogy a testem természetes úton fejezze be amit elkezdett. Sok mindent éreztem és mégsem tudtam érzéseimet kimutatni. Az orvosnak mindenben igaza volt. Az orvos sok mindenre figyelmeztetett, de arra nem tudott felkészíteni mi lesz majd később.

Nem mondta el, hogy nem tudom majd könnyen elfelejteni ezt az esetet, mert a testem még hetekig “takarítani” fog.

Nem mondta el, hogy látnom kell ahogy a férjem sír.

Nem mondta el milyen nehéz lesz mindent elmondanom az édesanyámnak.

Nem mondta el, hogy testem még egy ideig azt hiszi, hogy terhes.

Nem mondta el, milyen nehéz lesz az embereknek azt mondani, hogy jól vagyok miközben nem vagyok jól.

Nem mondta el, hogy  milyen féltékeny emberré válok egyik napról a másikra.

Nem mondta el, milyen rossz lesz majd, ha felteszik a kérdést: és mikor lesz gyereked?

Nem mondta el, milyen nehéz lesz elveszíteni valakit akit soha nem is ismertem.

De elmondta, hogy nyugodtan sírjak és hogy nem vagyok egyedül.

Négy nőből egynél vetélés lép fel és annak ellenére, hogy ez elég gyakori, sokan egyedül érzik magukat. Pedig ez nem így van, csak erről a problémáról nagyon kevesen beszélnek.

Szépen lassan elkezdtem beszélni a vetélésről a barátaimmal és a családommal. Ekkor tudtam, hogy nem vagyok egyedül. Az édesanyám, a nagynéném, a nővérem, az ő legjobb barátja, mindenki átélte fájdalmamat amit a legnagyobb ellenségemnek sem kívánok.

Az emberek azon gondolkodnak, vajon miért kezdtem el róla beszélni néhány hónappal az eset után. Az igazság az, hogy az idő nem old meg mindent. Remélem segít nekem az, hogy megosztom a történetem. Nem akarok válaszokat, nem akarom, hogy az emberek sajnáljanak.

Azt remélem, hogy aki ezt olvassa az rájön, hogy…

Nincs egyedül.

Remélem, nem érzi magát egyedül.

Remélem megengedi magának, hogy sírjon.

Remélem látja a fényt az alagút végén.

Remélem hogy hitét nem veszíti el és erős marad.

Remélem belül teljesen megnyugszik.

Remélem még egyszer meg fogja próbálni.

Remélem, nem okolja saját magát.

Remélem barátai szorosabban átölelik…..és

Remélem örülsz annak a kis életnek, mert bármilyen rövid is volt, az egy élet volt.

Emily reméli, hogy nyitottságával emlékeztet minden nőt arra, hogy nincsenek egyedül."

Oszd meg te is ezt az üzenetet, rengeteg nőnek szüksége lehet rá, hogy érezze: VALÓBAN NINCS EGYEDÜL!

(A címlapkép illusztráció)

Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!

Nyílt levél a nőnek, aki felpofozta a fiamat

×