Kicsi szoba, nagy könyvespolcok, kilátás a téli zuglói házakra. Negyedik emeleti lakásában fogad minket. Csapnivaló diák volt, ma többdiplomás egyetemi tanár. Fiatalon azon gondolkodott, hogyan tudná elkerülni a tanulást, ma fiatalokat oktat arra, hogyan szeressék meg. Elvégezte az ELTE pedagógia szakát, ma – ha meghívják – tanárokat tanít korszerű tanulási módszerekre. Hisz benne, hogy a társadalmon a leginkább azzal lehet segíteni, ha az embereket képessé tesszük a tudás megszerzésére és ha a fiatalok számára kín helyett örömmé válik a tanulás.
Tudnodkell: Miért kezdtél el tanulás-tanítással foglalkozni és miért van erre szerinted szükség?
L. M. : Észrevetted, hogy a csecsemőket nem kell motiválni arra, hogy járni tanuljanak? Maguktól is megteszik. Az ember egyik legtermészetesebb ösztöne és vágya, hogy többé váljon, fejlődjön, megértse az őt körülvevő világot – azaz tanuljon. Aztán bekerül az iskolába – nem csak Magyarországon, szinte mindenhol a világban – és hirtelen elkezdi utálni. Sőt, a gyerekek még csúfolják is, eminensnek, strébernek hívják azt, aki mindent belead a tudás megszerzéséért. Mi ennek az eredménye? Kilátástalan, önbizalomszegény, önmaguktól és másoknak hülyének tartott, sikertelen fiatalok és egy olyan világtársadalom, ahol egyre kevesebb az okos, tájékozott és tájékozódni képes és egyre több a tájékozatlan, vezetésre szoruló ember. Megfordítom a kérdést: van ennél – a tanulásra tanításnál – fontosabb?
Tudnodkell: Na de mit jelent ez egyáltalán? Miért kell megtanulni tanulni?
L.M.: Mert ennek a képességével nem születünk és az iskolarendszer sem ad segítséget. Gondolj bele: ugyanazokkal a poroszos, magolós módszerekkel próbáljuk a gyerekek fejébe tömni az azóta sokszorosára növekedett ismeretanyagot, mint amivel a dédapámat is képezték! “Egyszeregyazegy, kétszeregyazkettő…” Diákok milliói magolnak, ami a lehető legrosszabb módja a tanulásnak: unjuk, utáljuk és el is felejtjük hamar. Így az iskolának, nem az életnek tanulunk. Hányszor hallottuk már, hogy “Einstein is megbukott fizikából”! Ez ugyan tényszerűleg nem igaz, de nagyon népszerű városi legenda. Arra mutat rá, hogy nem biztos, hogy egy az iskolában rosszul teljesítő diáknak nincs érzéke az adott tárgyhoz. Attól még, hogy nem tanult meg tanulni, attól még, hogy rosszak a módszerek, amikkel tanítják és számon kérik, az illető még lehet zseni is az adott tárgyban. A világ rengeteget fejlődött a dédapám kora óta. Tudomány lett a tanulásmódszertan és számos eszközt talált arra, hogy segítse a tanulásunkat, ezeket azonban nagyon kevesen használják és még kevesebben oktatják.
Lantos Mihály humoros szemléltetése a magolásról a Vírus Klub előadásán
Tudnodkell: Szerinted tanulásmódszertan órákat kéne tartani az iskolákban?
L.M. : Nem szeretném egy újabb tárggyal tovább nyújtani az így is kibírhatatlanul hosszú iskolanapot, nem… De ha én egy kétnapos tanfolyamon meg tudom tanítani a fiatalokat arra, hogyan használják az agyukat, hogyan alakítsanak ki jó tanulási stratégiákat, hogyan legyenek kreatívak, “jobb agyféltekések“, hogyan tanuljanak kontextusban, hogyan alakítsák ki a tanuláshoz megfelelő és motiváló környezetet és így tovább, akkor az iskolarendszerben töltött évekből is szánhatnánk mondjuk két napot arra, hogy megadjuk ezt a kulcsot a gyerekeknek. Tudod, olyan ez, mint kijelölni egy feladatot és nem adni hozzá szerszámot. Ha a diák ki tud egyet fejleszteni: jó, sikeres lesz. Ha nem tud, ha elakad: sikertelen lesz, megutálja a tanulást, elhiszi, hogy hülye és leszakad. Pedig nem benne van a hiba – csak nincs meg a jó eszköze…
Tudnodkell: Mit szólnak ehhez a tanárok?
L.M. : Eddig mindenhol csak támogatással találkoztam, pedig időnként tanároknak is tartok előadásokat, részt veszek kerekasztal-beszélgetéseken. Azt hiszem, teljes a társadalmi egyetértés – főleg a borzalmasan sikerült PISA-tesztek után -, hogy változtatni kell a rendszeren, de a hozzáállásunkon is. A huszonegyedik században nem lehet a régi, poroszos módszerekkel használható tudást átadni. Azok az országok – például Finnország -, amelyek rájöttek erre, messze előzik a világot. Nekünk is több teret kell engednünk a kreativitásnak, a diák egyéniségének, a személyre szabott igényeinek. A tanárok számára pedig ez nem plusz feladat, hanem felszabadulás: kevesebbet kéne küszködni a “rossz tanulókkal” és emberségesebb lenne az iskola, ahova szeretnének járni a diákok. Fájdalmas, hogy ezek utópiának hangzanak, nem?
Tudnodkell: És hogyan gondolnád mindezt elérni?
L.M. : Nincs ebben semmi varázslat. Mondok pár kulcsszót, amivel a Lépéselőny tanfolyamomon foglalkozunk: a fantázia szerepének növelése, színek használata a jegyzeteléshez és játékos tanulás – mert amit élvezünk, azt jobban és könnyebben megtanuljuk. A test képessé tétele az ismeret befogadására a megfelelő üzemanyagok biztosításától (oxigén, testmozgás, víz, tápanyagok) a tudatos és rendszeres pihenőkön keresztül a támogató környezet kialakításáig. A stresszkezelés beépítése a tanulásba és a számonkérésbe – hogyan maradj nyugodt vizsgahelyzetben is. A célok meghatározása, tervezés és szervezés ezek eléréséhez. Azt mondhatná bárki, hogy ezek teljesen maguktól értetődő dolgok – de ezeken a teljesen maguktól értetődő dolgokon felvételik, pályák, életek csúsznak el. És ha kérdezed, ez nagyon zavar. Ezért is fogok hamarosan könyvet írni a Lépéselőny módszeréből. Mert hihetetlenül nagy a társadalmi és az egyéni fontossága annak, hogy a diákok ki tudják hozni magukból, ami bennük rejlik.
Mennyit számít az, hogy megkapja-e az esélyt valaki…
Tudnodkell: A Lépéselőny mellett te vagy a legismertebb magyarországi villámolvasás-oktató is. Mi is készítettünk már veled interjút (200 oldalt megtanulni két óra alatt úgy, hogy nem felejted el? Lehetséges!) és játékot is indítottunk a villámolvasás tesztelésére olvasóink között. Mi a különbség a kettő között és milyenek a visszajelzéseid?
L.M. : Igen, az az interjú nagyon sok emberhez jutott el. Félelmetes volt látni, hogy húszezren megosztották és rengetegen jöttek kipróbálni a módszert. Képzeld, még az utcán is felismertek! (nevet) A felfokozott érdeklődés persze sok negatív kommenttel és sok kételkedéssel is járt együtt. Hozzátok hasonlóan mi is végeztünk elégedettség-méréseket, nagyon pozitív 80% fölötti eredménnyel, de mégsem hiszem, hogy erre kéne hivatkoznom. Aki le akarja húzni a tanfolyamot, az lehúzza, ha a fejem tetejére állok is – főleg, hogy általában ismeret és tájékozódás nélkül teszi. Azt hiszem, annál nagyobb megerősítés nincsen, mint hogy a korábbi résztvevők ajánlják az ismerőseiknek és 2016-ban már minden tanfolyamom hetekre előre betelt. A villámolvasásról sokan hiszik, hogy valami spirituális hókuszpókusz, pedig csak egy sokkal fejlettebb és kifinomultabb tanulási módszer, amihez szintén oktatok olyan praktikákat, mint amiket fentebb leírtam. Nem gyorsolvasás, nem reiki, egyszerűen a jobb agyfélteke bekapcsolása a tanulásba és a periférikus látómező szisztematikus használata. Elsősorban érettségi előtt állók, egyetemisták jönnek, akiknek nagy mennyiségű anyagot kell gyorsan megérteniük – igen, akár 200 oldalt két óra alatt is, fenntartom az állításomat. A Lépéselőny tanfolyam pedig két külön korcsoportban a 9-17 év közötti fiatalokat célozza, akiknek az általános vagy középiskola napi rutinjában kéne sikeresnek lenniük, de senki sem ad a sikerhez kulcsot.
Riportfilm egy villámolvasás-tanfolyamról
Tudnodkell: Azt mondják, te is rossz tanuló voltál…
L. M. : Rablóból lett a pandúr, igen! (nevet) Én is meg kellett, hogy küzdjek ezekkel a problémákkal. Engem is a poroszos iskolarendszer nevelt – az iskola és a tanulás utálatára. Hosszú utat jártam be az egyetemi katedráig és a tanfolyamokig. Ezt szeretném másoknak megrövidíteni. Tudod, én semmi varázslatosat nem tanítok, csak amit a magyar oktatási rendszerből kimaradt.
Ha érdekelnek a tanfolyamok, tájékozódj vagy jelentkezz az alábbi linkeken:
Villámolvasás (érettségire, felvételire, vizsgára készülőknek és felnőtteknek)
Lépéselőny (9 és 17 év között, a jobb iskolai teljesítményért)