Budapesten állt a Kárpát-medence legnagyobb katonai építménye

Az 1848-49-es szabadságharc leverése után a pesti Újépület (Neugebäude) volt  az aradi mellett a levéresebb haditörvényszék működésének helye. Az északkeleti pavilon fekete-sárga kapujában két ágyú is őrizte a vizsgálati fogságban elhelyezett politikai foglyokat. Később a zsúfoltság miatt a 2. sz. pavilonba is rabokat helyeztek el.  A pavilonokat nagy udvarok választották el, egy-egy  udvaron, déli 12 órakor, dobszó után hirdették ki a halálos ítéleteket. Innen vezették a kivégzés helyére az elítélteket, holttestüket a közeli temetőbe vitték, ahol jeltelen sírokba, szertartás nélkül földelték el őket.

A bécsi Canevale tervei alapján a 18. század végén Pesten felépített katonai rendeltetésű Újépület (Neugebäude) szigorú és dísztelen tömbje 19. század végi lebontásáig a forradalmi építészet legerőteljesebb európai példái közé tartozott.

Felépítésére II. József adott utasítást. Az óriási belső udvart bezáró négyszögletes épület építése 1786-ban kezdődött, Hild János (akkori névhasználatában Johann Hiller főpallér) vezetésével, akivel már akkor ott dolgozott fia Hild József, Budapest későbbi híres építésze is.

Az erődszerű épület felhasználási célját, mint általában a katonai célú létesítményeknél, nem közölték a lakossággal, így az sokáig találgatások tárgya volt. A részletekben elkészült és használatba vett hatalmas épület méreteivel akkor a Kárpát-medencében a legnagyobb katonai építménynek számított, s messze felülmúlta Pest addig legnagyobb kaszárnyájának számító Károly laktanyát (=ma a Fővárosi Önkormányzat, azaz a pesti Városháza épülete).

Csak az udvara akkora mint a Szabadság tér, még kocsiversenyeket is rendeztek benne. Már a napóleoni háborúk idején, 1793 és 1796 között használták börtönként, első lakói az elfogott francia tisztek voltak. 1848-ban mint kiképző tiszt, még Petőfi is egrecírozta itt az újoncokat. De igazán a történelembe fekete krónikáival került be, az 1848/49 -es forradalom és szabadságharc leverése után.

Haynau korszaka ez, aki 1849-52 között az elrettentés minden eszközét felhasználja, hogy beváltsa császárának tett ígéretét, mely szerint: „Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, fejemmel szavatolok érte. Gyökerestől irtom ki a gazt." 

"Pozsonytól- Pestig végig akasztat, mindennaposak a megbotozások minden rend-és rangbélinél. 9 vésztörvényszék működik Magyarországon, ahová lényegében mindenkit beidéz. Nem volt kontroll, csak az irányelveket adta meg Bécs a rebellisekkel való bánásmódra, - azaz a közlegény még jó lesz katonának, azok átsorozandók, míg a katonai vezetőkre, végrehajtó hivatalnokokra halál vár".

Az  1848–49-es forradalom és szabadságharc bukása után tömegével zárták a Neugebäudéba  a magyar hazafiakat. Néhány név az itt raboskodók közül: Jeszenák János, Zsiron Péter, Voronyiecki herceg, Rulikovszkíj (lengyel tiszt, a cári hadseregből), Noszlopy Gáspár, Sárosi Gyula költő, Madách Imre.


Az épülő Bazilika tornyából készült kép

Akiket nem tudtak elfogni, azoknak felállítottak az udvaron 33 akasztófát névvel ellátva, miután lejátszották rájuk a bírósági procedúrát Így pl. Gr. Andrássy Gyula, Kossuth, Táncsics, Petőfi nevével is állt ott akasztófa. Andrássy így lett aztán a párizsi szalonokban a hölgyek ajkán a „szép akasztott”.

1849. október 6-án az épület falánál végezték ki Batthyány Lajos grófot, az első független magyar kormány miniszterelnökét. A kivégzés emlékét őrzi az egykori épület északkeleti sarkának helyén emelt Batthyány-örökmécses.

Az emlékmű felállításáról a főváros 1905-ben döntött. Az I. világháború miatt elhúzódott a megvalósítás. Az ünnepélyes leleplezés 1926. október 6-án történt, melyen Lebó István, az utolsó élő 1848-as honvéd is jelen volt.

A kiegyezés után felmerült az épület nyomda, majd városi árvaház céljára való hasznosítása. Végül az épületet 1897-ben lebontották, mert gátolta északon a Budapesten beindult további építkezéseket. A szomszédságában időközben épülő Országház hatására a környék ugyanis igencsak felértékelődött.

Az épület helyén alakították ki Palóczy Antal tervei szerint a Szabadság teret, ahol a még Széchenyi kezdeményezésére létesített promenade a tér déli oldalát zárja, s az akkor ültetett fasor első kis fácskáját Széchenyi felesége Crescanse teszi be a földbe, rajta kis táblácskával : virulj. Itt épült fel 1901-05 között a Tőzsdepalota (a közelmúltig a Magyar Televízió székháza).

Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!

×