Mi történik egy magyarral, ha migránsnak hiszik a magyarok?

"24 éves vagyok, elég szőrös, bár ma sokkal rövidebb volt a szakállam, mint általában, ugyanakkor az átlagnál sötétebb a bőröm. Kézdivásárhelyen születtem, tehát magyarabb vagyok a magyarnál, szeretni kell.

Egy hét alatt háromszor "bevándorlóztak le". A villamoson, rosszalló tekintet mellé egy megjegyzés, "már nem tudni ki magyar és ki bevándorló". A pékségnél a sorban, "ezek már mindenhol ott vannak".

De ma volt a legdurvább, ülök a metrón, mellettem két szintén sötétebb bőrű ember spanyolul (!) beszélget, én ülök mellettük, bámulok ki az ablakon. Majd elkapom egy középkorú férfi tekintetét, aki 2 másodperc szemkontaktus után, gondolom nem feltételezve, hogy értek pár szót magyarul a szemembe mondta a következőt: "kibaszott bevándorlók, már mindenhol ott vagytok".

Én meg úgy vagyok, hogy hát persze, a fasz ki van, senki nem örül, hogy jönnek Európába ezek az emberek. Mindegy, hogy miért, már alapból az elszomorító, hogy ennyi ember ott kellett hagyja az otthonát.

Én ebből nem csinálok ügyet, mert jó vastag a bőr a pofámon, voltam már arab, cigány, paki, indiai, nem érdekelnek már ezek a dolgok. De nem kívánom senkinek, hogy csupán a kinézete alapján súlyos címkéket aggassanak rá, gyűlölettel, megvetéssel nézzenek rá, anélkül, hogy bármit tett vagy akár gondolt volna ezért.

Szeretném egyúttal megragadni az alkalmat és gratulálni azoknak, akiknek sikerült lószarral beetetniük egy egész országot. Kell az ellenség, csávók, tudom én, mert akkor lehetünk megmentők. Sok sikert kívánok.

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

‪#‎menekültvagyok‬

---
szerk.: kedves emberek, nagyon sokan megosztottátok ezt a bejegyzést, nem számítottam erre. köszönöm a kedves szavakat - de ahogy az egyik hozzászólásban is írtam, nem velem kell itt együttérezni, bennem is együttérzést ébresztett inkább ez az egész történet - rólam ez lepereg, de elszomorító, hogy ilyen a környezetünk általános morálja, ami ezt megengedi / lehetővé teszi.
Ugyanakkor Magyarország továbbra is egy gyönyörű ország és Budapest egy csodálatos város - a fentihez hasonló hétköznapi helyzetek szájíze meg csupán rajtunk múlik. Ne írjunk le mindent pár tahó miatt.

Ja, és aki pedig nem érzi az öniróniát a "magyarabb vagyok a magyarnál" megjegyzésben, hát, mit mondjak, nyaljon sót."

Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!

×