Nem könnyű ma kismamának lenni Magyarországon!

Magyarországon a focinál jobban csak a gyerekneveléshez ért mindenki! Főleg anyósom! Beleszól, lesajnál, száját biggyeszti -azzal vádol, hogy veszélyeztetem a gyerekeimet! Miért nem a saját életükkel foglalkoznak az ilyenek?

Egy neve elhallgatását kérő dühös kismamától kaptuk az alábbi levelet és attól félünk, nagyon sok mindenben van igaza...

"Amikor gyereket vállaltunk Magyarországon, előre tudtuk, hogy nem lesz könnyű. A szülészeten pénzt kérnek a szülésért, a védőnők túlterheltek, a játszóterek lelakottak - de nekünk Magyarország a hazánk és szerettük volna, ha a gyerekeink is a mi kultúránkban nőnek fel. Maradtunk.

Hála Istennek rengeteg fórumozás és kérdezősködés után kifogtunk egy nagyszerű szülészorvost és minden rendben ment. De ami azóta tart, kiborító. 

Babakocsi helyett hordozót [más néven: kenguru - a szerk] használunk - anyósomék minden alkalommal kiborulnak, hogy mi van, ha kiesik belőle a gyerek meg ha elesek vele? Inkább használjak babakocsit, az ő fiuk is felnőtt valahogy... Veszélyeztetem a gyerekem életét! Érted? Szerinted milyen érzést ezt hallgatni? 

A következő kör az öltöztetés. Miért nincsen rajta elég ruha, megfázik az a szerencsétlen gyerek és egyébként is miért nem viszem be, ha altatni akarom. Hol a sapkája? Miért nincs betakarva? Az mindegy, hogy a gyerek éppen nyugodtan alszik, ő azért felkeltené...

Aztán ott van a szoptatás. Ha egy nagymellű szilikoncsoda teszi ki a melleit egy plakáton, azért odavannak a férfiak. Az tetszik nekik. Ha én anyaként a saját gyerekemet diszkréten megpróbálom megetetni, el vagyok mondva mindennek! Anyósom szerint ne legyek már ilyen botrányos és inkább adjak neki tápszert! Tápszert!!! Amikor hálát kéne adnunk azért, hogy szerencsés vagyok és rendesen van tejem!?

Persze ha baj van, fáj a foga vagy a hasa, ha nyűgös és nem alszik - a legjobb alkalom, hogy elő legyek véve megint. Miért nem kenem ezzel, miért nem itatom azzal? Vagy csak egyszerűen "oldjam meg", hogy csöndben maradjon? Esetleg pálinkás kenyeret ne adjak neki???

Szerencsém van, hogy egy csodálatos fiatal gyógymasszőrtől, Kónya Barbarától, megtanultam a babamasszázst és ilyenkor nem vagyok teljesen elveszett. Ráadásul a babamasszázs apát is bevonja az esti rutinba, nálunk nagyon jól bejött, szeretjük és sokat segített a nehéz időszakokban. (Itt van Barbara oldala, menjetek el, érdemes! - barbaba.hu)

Erre megkapom, hogy minek nyomogatom a hasát - MIATTAM SÍR!

Ez volt az a pont, amikor elegem lett és kiosztottam anyósomat a fenébe, persze ezzel Dénest hoztam igazán rossz helyzetbe...

Nem lehetne megbízni az anyai ösztönben? Nem lehetne hinni abban, hogy én is fel tudom nevelni a saját gyerekemet és tudom, hogy mi a jó neki? Basszus...

Nem könnyű ma anyának lenni Magyarországon. Mindenki okosabb nálad, de a felelősség mindig a tiéd..."

Ismerős?

Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!

×