Mi a fenéért vagyok még Magyarországon?

Jól lövök. Bármikor újra csinálom a fegyverviselésit. De emberre? Soha… Ez kell? Megszöksz, vagy elszöksz. De bazmeg. Kire kéne lőnöm? A volt tanáraimra? Nyugdíjasokra? Tizenéves plakáttépkedő fiatalokra???

"Este végignéztem egy plakátrongálást. Mivel ránk is jutott a festékből, megkérdeztem, hogy ezt mégis miért?

Azt a választ el is tudtam volna fogadni, hogy bocs. De nem ez volt. Lebasztak, majd közölték, fiatal tizenx éves gyerekek, hogy 5000 forintot kapnak egy estére, ha lefestik/tépik az ellenzéki plakátot. Ekkor álltam fel a padrol. Elfutottak.

Mi a fenéért vagyok még itt? Mert ide kötnek a barátaim és az emlékeim.

Elkeseredtem. Van egy ajánlatom a francia anyacégtől. Lehet, el kéne fogadnom.

Beszélek németül, franciául, olaszul, angolul. Nemzetközi piacon keresett mérnöki képesítésem van. Én itt akarok dolgozni, élni. Ide köt minden. Nem röghöz. De ide. Mi a fene történt?

Laci, öttusáztam. Jól lövök. Bármikor újra csinálom a fegyverviselésit. De emberre? Soha… Ez kell? Megszöksz, vagy elszöksz. De bazmeg. Kire kéne lőnöm? A volt tanáraimra? Nyugdíjasokra? Tizenéves plakáttépkedő fiatalokra???

Házas vagyok és gyereket szeretnék. De ilyen jövőképpel?

Én nem vagyok ilyen, nem vagyok "bizonytalan", de basszameg.

Ha szeretnéd, szükségét érzed, publikáld. Te sok embert elérsz. Van hangod, súlya a mondandódnak. De a kurva életbe. Ne legyen gyűlölködés, Soros, migráns, megaf**zom.

Tisztes verseny, érvek ellenérvek és megegyezés.
Sokat kérek?

Tudod, az a baj, hogy röhögni sem tudok ezen. Az én jövőm a tét. És még nincs utódom, akiről gondoskodni kéne.
.
Én nem akarok úgy élni, hogy attól függök, kinek milyen a kedve.

Francia multinál dolgozom vezetőként. Súlya van a szavamnak. De csak egyszer engednek meg nem szakmai véleményt. Vagy személyeskedést. Gyűlöletet.

Érdekes, hogy soha, soha, nem használom ezt a szót…

Az a legrosszabb, hogy a barátokból is ez után jött ki, hogy bazmeg, elmegyek. Ez a kurva szar: elmenni egy ilyen búcsúbuliba. Idén volt eddig 5. A f**zomat… Hol, mikor találkozzunk. Skype? link? Facebook? Hagyjuk már…

Csak tudod, a saját megdolgozott javaimat sajnálom itt hagyni. És nem az anyagi javaimat. A kapcsolataimat.

Kocsit, házat vehetek bárhol. De a kutyámat, a könyveimet nehezebb költöztetni. A beteg egy megmaradt szülőmet még nehezebb. Menekültek leszünk? Remek.

Megvárom a választást, Aztán anyám 70. szülinapján meg legfeljebb csomagolok. Ennyi.

Kösz, hogy meghallgatsz."

Az üzenetváltás egy képpel végződik. "Egy boldog kutya" – írja és egy békésen alvó, fiatal dalmatát látok.

Hajnali kettő. Csönd."

TALÁN MENJETEK EL SZAVAZNI!