A törékeny, idős bácsi egy zacskó apróval bajlódott a pénztárnál. Alig hittem el, mit mondott a kasszás:

„A bácsi remegő kézzel és elhaló hangon annyit mondott, hogy nagyon sajnálja, majd rám és a kasszásra nézett. A kasszás csak annyit felelt, hogy:

Egy nő osztotta meg azt a képet és a hozzá tartozó történetet, ami egy idős bácsival történt a minap a bevásárlóközpontban.

A bácsi éppen előtte állt a sorban, majd amikor eljött a fizetés ideje, akkor a zsebeiből maroknyi aprókötegeket vett elő.

Erre a pénztáros reakciója nem az volt, hogy hümmögött, arcokat vágott, vagy ilyesmi, hanem teljes természetességgel a pultra szórta az aprópénzt, és elkezdte kiválogatni.

„A bácsi remegő kézzel és elhaló hangon annyit mondott, hogy nagyon sajnálja, majd rám és a kasszásra nézett. A kasszás csak annyit felelt, hogy: semmi gond kedves, majd csináljuk együtt.”

Mindenki türelmesen várt, amíg a bácsi még egy párszor elnézést kért.

„Amikor a férfi távozott, és én kerültem sorra, a kasszásra néztem, és én is megköszöntem neki, hogy ilyen türelmes volt. Ezt felelte: felesleges megköszönni. A probléma a világunkkal, hogy elfelejtettük, hogy szeressük egymást.”

Milyen hétköznapinak tűnő történet. És mégis, milyen ritkán fordul elő manapság. Sajnos. Pedig egy kis kedvesség semmibe sem kerül.

(Címlapfotónk illusztráció.)

Szerinted is fontos az üzenet? Akkor ne felejtsd el megosztani! 

Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!

×