A vakvezető kutyámmal éppen vásároltunk a boltban, amikor mellénk ért egy apuka a kislányával.

A gyerkőc figyelmét felkeltette Luna, és elkezdett az apukájától kérdezni. És az apuka szépen elmondta, hogy...

Az alábbi történetet a Pesten Hallottam Facebook csoportban olvastuk:

"Tegnap egy nagyon kellemes élményben volt részem.

Lunával, a vakvezető kutyámmal éppen vásároltunk a boltban, amikor mellénk ért egy apuka a kislányával.

A gyerkőc figyelmét felkeltette Luna, és elkezdett az apukájától kérdezni. "Ő milyen kutya? Mit csinál itt?"

És az apuka szépen elmondta, hogy ő a bácsinak segít, mert a bácsi nem jól lát. Segít, hogy könnyebben hazajusson például. Ő a bácsi szeme. Aztán a kislány meg szerette volna simogatni a kutyust, amit arra való tekintettel, hogy kisgyerek, és mert éppen feküdt a kutyus megengedtem.

Más esetben nem tettem volna, mert a hámban dolgozó vakvezető kutyust nem szabad simogatni, mert elvonja a figyelmét. De ezt megelőzően is azt mondta neki a bácsi, hogy kérdezd meg, hogy lehet-e, és nem azt, amit már olyan sokszor hallottam, más szülőktől, vagy aki éppen a kisgyerekkel volt, hogy nem lehet, mert ő harap.

Nagyon jól esett, hogy az apuka átgondolta - mint később kiderült, 3 éves kislányának - hogy mit is mondd, és hogyan is közelíti meg ezt a helyzetet."

Olyan jó, hogy egyre több pozitív hírről számolhatunk be! Reméljük, minél több emberhez eljut! 

(Képünk illusztráció)

Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!

×