Mit gondoltok azokról az anyukákról, akik szájon csókolják gyermeküket? Olvasd el, hogy mit mondanak a szakemberek…

Az utóbbi években divattá vált, hogy a szülők a közösségi oldalakon olyan fényképeket posztolnak, ahol szájon csókolják gyermeküket.

Az utóbbi években divattá vált, hogy a szülők a közösségi oldalakon olyan fényképeket posztolnak, ahol szájon csókolják gyermeküket. Az ezzel kapcsolatos vélemények pedig annyira megoszlanak, hogy komment cunamik keletkeznek az interneten, ahol a szülők eltérő véleményeikkel egymásnak esnek. Ember legyen a talpán, aki ilyen helyzetben képes kiigazodni, és eldönteni, hogy mi számít normálisnak és mi nem.

Nyilvánvaló, hogy a szülő amikor szájon csókolja gyermekét, azt nem szexuális szándékkal teszi, azonban az ellenzék csoportja mégis azon az állásponton van, hogy egy 5-6 éves gyerekben ez zavart kelthet, hiszen ez az az időszak, amikor a gyerekek megismerik saját testüket, szexualitásukat. „Ha elkezdem a gyermekemet szájon csókolni, akkor mikor jön el az a kor, amikor abbahagyom?”- kérdezik az ellenzők. Túl azon, hogy a gyerek alapvetően azt látja, hogy a szülők és általában a szerelmes párok csókolják egymást szájon, az ellenzők szerint a csók szexuálisan ingerlő hatással is bírhat, ami bűntudattal is társulhat, ha a gyerek nem tudja ezt megfelelő helyre tenni magában. Egy 6 éves gyerek még jó eséllyel nehezen tudja szétválasztani, hogy anya és apa csókja más, mint amit ő kap. Annak ellenére, hogy a gyerek számára nem feltétlenül tudatos a csóknak a szexualitáshoz fűződő kapcsolata, mégis érez egyfajta kellemes érzést, ami szokatlanul hat rá. A zavartságon túl a szerepeket és az érzelmeket is összekuszálhatja az oda nem illő kontaktus. A kevésbé radikális állásponton levő ellentábor ugyanakkor a korai hónapokban történő szájon puszilást még elfogadhatónak tartja, de másfél éves korban húzzák meg a határt, amikor érdemes ezt abbahagyni.

Sokan úgy gondolják, hogy a felháborodás a gyerekek szájon puszilásán kétszínű dolog, hiszen a szülők számos más dolgok csinálnak gyermekükkel, aminek később szintén szexuális töltete van, ugyanakkor mégis elfogadott. Gondoljunk csak arra, amikor szülő és gyermeke együtt alszik vagy fürdik meztelenül, vagy amikor játék közben a szülő megpuszilja csemetéje popsiját. A szájra puszi pártolói azzal érvelnek, hogy ha ezutóbbi szexuálisan ingerlő lehet a gyereknek, akkor ugyanilyen hatása lehet a közös fürdésnek vagy egy szoros ölelkezésnek is.

További érv a szájra puszi mellett, hogy a pártolók ugyanolyan szeretetet kifejező fizikai kontaktusnak tartják, mint bármi egyebet, és ha a gyerek azt tanulja meg, hogy nincsenek tabuk, akkor a későbbiekben is felszabadultan fejezi ki érzelmeit szerettei felé a neki jóleső formában. Más pszichológusok azzal érvelnek, hogy az egyes celeb fotókat követő közfelháborodáson túl, semmilyen tudományos bizonyíték nem számol be arról, hogy a gyermekek szájon csókolása később zavart okoz a fejlődésben. Ugyanez igaz azokra az érvekre, amelyek a gyermekek korára fókuszálnak, azt mondva, hogy bizonyos korig rendben van, míg utána kerülendő a szájra puszi. Vannak családok, ahol egész életen át így szokás kifejezni az egymás iránti szeretet, míg mások már a gondolatától is rosszul vannak.

Az ellenzőkben felmerül az az érv is, hogy ha a gyerek nem tanulja meg, hogy a szájon csókolás csak annak jár, akit szerelemmel szeretünk, akkor könnyen próbálkozik hasonlóval iskolatársai között. Ez persze, szülőként talán tudjuk, enélkül is előfordulhat. A pártolók úgy gondolják, hogy ezt egyszerűen ki lehet küszöbölni azzal, hogy csók a másik szájára csak a családban szokás, ezzel is megtanítva a gyereket arra, hogy a család egy olyan különleges közösség, amelyben 100% bizalom van.

A pro csoport ugyanakkor kihangsúlyozza azt is, hogy a szájra puszi addig van rendben, amíg a gyerek igényli. Hasonló a helyzet egyébként a közös fürdéssel és meztelenkedéssel is. Ha a szülő úgy érzi, hogy ezek közül bármelyik feszélyezi gyermekét, akkor semmiképp sem szabad erőltetni. Különösen jellemző ez a meztelenkedés kapcsán a prepubertás idején, amikor a gyerekek elkezdik felfedezni testük változásait, és sokkal szégyenlősebbek lesznek. Ha ilyenkor a szülő nem respektálja a gyerek privát szféra iránti igényét, akkor későbbi párkapcsolataiban is problémája lesz testének felfedésével, ami végső soron szexuális problémához is vezethet.

Liz Brewer, társadalmi etikettel foglakozó szakember diplomatikus álláspontot vesz fel a témában. Míg az emberekre szokatlanul hathat, amikor azt látják, hogy valaki szájon puszilja gyermekét, az nem jelenti azt, hogy ez helytelen. Brewer szerint csakúgy, mint más témában, a családnak kell eldöntenie, hogy mi az, ami belefér náluk, és mi az, ami nem. Ugyanez igaz a meztelenkedésre is, hiszen számos családban természetes, hogy egymás előtt ruha nélkül járkálnak, míg másoknál kizárólag az anyát láthatják meztelenül a gyerekek, és megint másoknál a szülő ruha nélkül tabu.

Bár a kutatások nem térnek ki konkrétan a szájra puszi hatásaira, de az egyértelmű, hogy a szülő-gyerek közötti intimitás pozitívan hat a gyerek fejlődésére, addig, amíg a szülő tiszteletben tartja gyermeke határait. Minden gyerek más, és másfajta közeledésre van szüksége. Míg egyikük igényli, hogy állandóan ölben legyen, addig a másiknak csak akkor van szüksége közelségre, ha azt ő kezdeményezi.

Ha egy nő szájra puszit ad a lányának, az rendben van, na de, ha egy férfi teszi?!” Ez a mondat már csak a végkifejlete annak a tág lufinak, ami a férfiak megítélését általánosan jellemzi, ha gyerekekkel való kapcsolatról van szó. Gondoljunk csak arra, hányszor lehet olvasni óvóbácsikról, akiket szexuális abúzussal vádolnak meg, majd később kiderül, hogy lényegében ugyanolyan kontaktusba kerültek a gyermekkel, mint egy óvónő, csakhogy a férfiaknak máshol van a határ. Ugyanez igaz az egyedülálló apukákra, amikor a fórumon társalgó anyukák között felmerül a kérdés, hogy elengedjék-e gyermeküket egy olyan kislányhoz zsúrra, akit egyedülálló édesapja nevel? Összességében jól látszik, hogy a férfiak, annak ellenére, hogy nagy többségük tökéletesen ártatlan (tovább megyek: ugyanolyan arányban lehet bűnös, mint a nők) gyanús tekintetek össztűzét kénytelen elviselni. Sok szülőnek a válasza a fórumokon, hogy „jobb félni, mint megijedni”, de ezzel kimondhatjuk, hogy az ár a „biztonságért” a férfiak bűnösségének feltételezése. Kérdés, hogy rendben van-e ez így? Visszatérve eredeti témánkhoz, talán a férfiak eddig taglalt megítélése miatt is tartják még inkább elfogadhatatlannak, ha egy apa szájon csókolja kislányát. A társadalom kialakult rendje, hogy az anya lágy, gondoskodó, védelmező, és a szexuális erőszak elkövetői alapvetően férfiak.

Az eddigikenél talán még kényelmetlenebb érzéseket vált ki a nézőben, ha egy apa teszi ugyanezt fiával. A kérdést feszegetők egyértelműen a homoszexualitáshoz és a férfiassághoz való viszonyt teszik felelőssé a fiúk puszilgatásának megítélésében, és itt már közel sem csak a szájra pusziról van szó. Ahogy a kifiúk felnőnek, maguk is egy idő után sokszor jelzik, hogy őket már ne puszilgassák, ők már nem csecsemők. Miért jellemzőbb ez a mondat fiúknál? Szakértők szerint ennek hátterében a nemek alapvető megítélése áll, fűszerezve a homofóbia bevallottnál sokkal erőteljesebb létével. A fiúknak nincs szükségük annyi gyengédségre, a fiúk nem sírnak, és egyébként is, katona dolog! Bár manapság már lazult ez a felfogás, de mégis jellemző az, hogy a fiúktól a szülők születésük pillanatától kezdve azt várják el, hogy keményebbek legyenek, mint lány társaik. Talán már az anyaméhben levő gyermekre gondolva is elhangzik az a mondat, hogy „majd kemény legényt nevelek belőle”. Ahogyan az erre az álláspontra helyezkedők számára ez a normális viszonyulás, az ellentábor azt hangsúlyozza, hogy a gyengédség megtanítása és fogadása nemtől függetlenül szükséges minden gyermek számára, hiszen felnőttként így lesz képes későbbi kapcsolataiban is kifejezni az érzelmeit. A homoszexualitással kapcsolatos felhang pedig egyértelműen arra a két pólusra utal, akik szerint a homoszexualitás kiváltható elhajlás, versus a veleszületett alapot hangsúlyozók tábora.

Vannak olyan szakemberek, akik azt feltételezik, hogy a szülők legjobb szándékuk ellenére ártanak a gyermekeiknek, ha az anyukák vagy apukák szájon csókolják gyermeküket. A szakmai álláspont szerint a gyermek személyiségének és nemi identitásának
fejlődését erősen megzavarja a bármelyik szülővel való olyan intim testi
kontaktus, ami a felnőttek szexuális életére jellemző. Egy amerikai vizsgálat szerint a biológiai érés nagyon felgyorsult és a 4 éves kisfiúk 60 százaléka biológiailag már teljesen érettek a nemi kapcsolatra és az 5 éves kisfiúk és kislányok mindegyike fantáziált már az ellentétes nemű szülővel való szexuális kapcsolatról. 5-7 éves korra tolódott le a kispubertáskor, ekkor
a gyereknek már egyedül illene fürödnie, aludnia.

Félreértés ne essék: a testi érintésnek születéstől fogva rendkívül fontos
szerepe van a gyermek fejlődésében, a szeretet kifejezésében, a biztonságérzet
erősítésében. De nagyon nem mindegy, hogyan nyúlunk a gyermekekhez, akik amúgy
egészséges módon érzékenyek az intim dolgokra.

Ti mit gondoltok erről?

Forrás: buzzblog.eu

Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!

Akarod tudni, mit tud rólad a Google? Itt a link!

×