Tóth Vera: "Engedjetek meg egy személyes történetet..."

Szóval, álltam ott, a méltóságát teljesen elvesztett András barátom fölött és megígértem neki, hogy nem hagyom, hogy... 

Szívbemarkoló bejegyzésben írt a Facebookon Tóth Vera a Hospice ház fontosságáról. 

Tóth Vera eredeti bejegyzését változtatások nélkül közöljük!

"Engedjetek meg egy személyes történetet a Hospice házról és annak odaadó, nagylelkű csapatáról...

Pár éve segítettem egy nagyon kedves, ámde rossz körülmények között élő, melegszívű festőművész házaspárnak. Andris, a férj egyszer csak beteg lett. Tüdőrák. Mindannyian reménykedtünk a gyógyulásban, de egy 65 éves ember szervezete már nem mindig tűri a komoly betegségeket. Egy évnyi harc után egyik napról a másikra összerogyott. Képtelen volt kommunikálni, csak a szemkontaktust tudtuk tartani vele. A tekintete pont olyan huncut és zsivány volt, mint előtte. Már semmilyen tudatos viselkedést nem produkált, viszont a lelke csodálatosan ragyogott az utolsó órában is.

Aggódtam, hogy a kórházban kell meghalnia. Nem akarom részletezni, nem akarok erről véleményt mondani, mert egyik dolog függ a másiktól, nem lehet csak úgy, feketén, vagy fehéren nyilatkozni. Hisz az egészségügyi dolgozók sem tehetnek arról, amilyen körülmények között dolgoznak.

Szóval, álltam ott, a méltóságát teljesen elvesztett András barátom fölött és megígértem neki, hogy nem hagyom, hogy így haljon meg.

Telefonáltam, hosszasan kerestem a megoldást. Végső elkeseredésemben Dobó Katát hívtam fel, hogy segítsen. Sosem kérek semmit, de akkor nem tudtam nyugton maradni és szerencsémre pont volt egy szoba a Hospice házban. Úgy éreztem, hogy egy olyan ember, aki egész életében mások alá rendelte magát és mindig túlcsordult benne a szeretet, megérdemli, hogy most az egyszer előre kerüljön. Nem is magyaráznám ezt tovább...

Megköszöntem Katának és mondtam, hogy azonnal megyünk. Hívtam egy mentőst, betettük Andrist és elszáguldottunk oda, ahonnan már nem nagyon van visszaút.

Végtelen szeretetet, megértést, dédelgetést, törődést kaptunk. Az azonnali segítségnyújtásnak, szeretetteljes fogadtatásnak köszönhetően, Andris is láthatóan jobban érezte magát, de mi is megnyugodtunk.

"Aznap éjjel elment, méltósággal, békében. Hála ezért a Hospice háznak... Erre az intézményre szükség van, a halál az élet része, így pontosan annyi figyelmet érdemel, mint a születés. Mindenkinek jár a napfény, a figyelem és a szeretet az utolsó órákban... Az ottani gyengéd, simogató törődésnek nem szabad elvesznie...

Kérlek támogasd a Hospice házat sms-ben. Küldd a 83-as számot a 13600 számra vagy adományozz a Hospice számlaszámára: 10300002-20329055-70073285

Köszönöm, hogy elolvastad!"

Te mit gondolsz? Oszd meg másokkal is! 

Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!

Akarod tudni, mit tud rólad a Google? Itt a link!

×