A magyar lány kendőt tett a fejére a vonaton, hogy meg ne fázzon, az utasok drámai módon reagáltak!

Két neonáci tag felszállásuk után nagyon nézegettek, sutyorogtak, miközben felém - felém böktek ujjukkal, aztán végülis az egyik ezt mondta a másiknak:

Szomorú és elgondolkodtató esettanulmányról számol be egy magyar lány a Facebookján, ami persze egyáltalán nem esettanulmánynak, csak egy egyszerű, hétköznapi utazásnak indult.

"Péntek koraeste munkába igyekeztem lelkesen a MÁV szolgáltatásait kiélvezve, bár fűtés nélkül. Nagy tömeg nem volt szerencsére, egyik öregnéni önkényesen letolta az ablakot. Én meg, tekintve, hogy indulás előtt sietve mostam hajat, meg hogy nálam a fázás egy életérzés, és hogy a sapkámat már a tavasz reményében otthon hagytam, úgy gondoltam, hogy a fejemre teszem a kendő-szerű sálamat, elvégre hát néha a szükség felülírhatja a látványt. Ezek után békésen belemerültem a Közigazgatási eljárásról szóló törvénybe, amikor is óhatatlanul figyelmes lettem a velem egy kocsiban ülők reakcióira.

Egy 18 év körüli srác riadtan hátrapillantgatott, majd úgy döntött, hogy inkább továbbáll, és átült egy másik kocsiba. Két neonáci tag felszállásuk után nagyon nézegettek, sutyorogtak, miközben felém - felém böktek ujjukkal, aztán végülis az egyik ezt mondta a másiknak: "Figyelj, most nincs időnk EZT itt elintézni, meg balhézni, le kell szállnunk, mert vár az XY" - akinek ezt ezúton is köszönöm.:) Igazából kb. ekkor tudatosult bennem, hogy mi nem kerek a megjelenésemmel...

A szomszédos ülésre leült egy anyuka a 14 éves forma lányával, aki többször igazi félelmet sugárzó tekintettel méregetett miközben én MAGYARUL egy rövid telefonbeszélgetést ejtettem meg anyukámmal. Aztán jött a kalauz, és vele elcsevegtek. A kalauz egy gyors fintorral átnézett rajtam, majd anélkül, hogy a bérletemet kérte volna, elviharzott. Ezután a kislány az anyukájának non-verbális kommunikációval a tudtára adta, hogy én vagyok a zavar a gépezetben, mire ő frappánsan ennyit mondott: "Na gyere, elülünk INNEN EMELLŐL" és megvetően felém mutatott... Ezután még egy kósza utasra hoztam a frászt, és meg kell mondjam, a neonácikon kívül SENKI nem szállt le, csak másik vagonba ültek át láttomra.

Így maradtam hát én egyedül a kocsiban, félreértelmezett arab terroristaként. Vagy talán sabbatra tartó zsidóként vagy egy kicsit tradicionális romaként vagy egy konzervatív vallás képviselőjeként.... 2017-ben, de lehet, egy kicsit 1944-ben is? Pedig csak egy MAGYAR voltam, aki nem akart megfázni, egy NŐ, aki sosem bírja a MÁV-ablakot becsukni, egy antiszoc UTAS, aki nem akart a szomszédos zsúfolt, bár kevésbé huzatos vagonba átülni. És egy EMBER, akit senki nem látott annak a vonaton, és majdnem egy ÁLDOZAT is, akit kis híján megtámadtak egy KENDŐÉRT.... Próbáltam egy mosollyal nyugtázni, sőt eljátszottam a gondolattal, hogy végigsétálok így a nyugatiban és a villamoson is, de végül letettem róla.

Tudom, terrortámadások, tudom, megoldatlan bevándorlás-probléma, de hogy ez az ellenségeskedés még mindig ilyen erős beidegződés az emberekben a nyilvánvaló ellentétes jelek ellenére is, hát erre sosem gondoltam volna. Mégis mit tesz velünk a gyűlöletkeltés???"

Szerinted mikor lesz ennek vége? És hogyan? Oszd meg a bejegyzést barátaiddal is!

Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!

×