“30 vagyok, dolgozom, albérletben lakom, és egy hónapból egy hetet éhezek, mert elfogy a pénzem. Hogyan spórolhatnék?”

Az interneten találtuk ezt a nagyon elgondolkodtató írást. Név nélkül. De sajnos egyre többekre ráillik az életérzés… Nevezzük az íróját Misinek:

“Jelenleg 30 éves vagyok, és gyárban dolgozom 3 műszakban. Hagyományos munkás vagyok. A legtöbb időmet éjszaka, vagy nappal töltöm a munkával, mert szüleim egy kis faluban élnek ahol nincs sok munkalehetőség.

Én is egy megyei városban lakom, de nem a fővárosban.

Hirdetés

Fizetésem 269 000 forint, ami alapvetően nem lenne rossz, de 150 000 forintot el kell költenem az albérletre és a rezsire, valamint 20 000 forintot kell költenem a kutyám élelmezésére és 20 000 forintot a helyijáratra és távolsági utakra.

Havonta általában 5 000 forintot költök tisztálkodási termékekre, mint például mosószer és öblítő, és óvatosan használom őket, így elég hosszú ideig kitartanak.

Hirdetés

Jelenleg 70 000 forintom van, és ha ezeket kifizetem, akkor már nem marad pénzem élelmiszerre. Rendesen bevásárolok, de nem a legdrágább ételeket veszem, hanem általában az olcsóbbakat.

Mégis, havonta 25 000 forintot költök élelmiszerre, és a hónap utolsó napjaiban már nincs mit ennem. Nem tudom, hogyan spórolhatnék még többet, vagy mit egyek, pl. egy vajas kenyér 700 forintba kerül, és a vaj is 700 forint. Tanácstalan vagyok, és félek, mert nem érzem magam biztonságban. Dolgozom, de mégis éhezek. Mi ez az élet? Félelmetes, hogy azoknak is gondjai vannak, akiknek családja van, autója van, benzint kell tankolnia stb.”

A háborús/ szankciós inflációt sajnos már mindenki érzi a bőrén.. Neked mi a véleményed?

A kép illusztráció, forrása: pixabay.com

Hirdetés