Aki valaha is megosztotta az otthonát egy háziállattal, az pontosan tudja, hogy ezek a lények nem csupán „állatok”, hanem a család részei lesznek – olykor társak, máskor vigasztalók, de mindig jelen vannak, hűségesen. Mégis, bármennyire is szeretjük őket, el kell ismernünk, hogy más és más természetük van: egy kutya általában lelkes, figyelmes és könnyen tanítható, míg a macska inkább független, csendes megfigyelő. Ez az eltérés nem csupán a viselkedésükben nyilvánul meg, hanem abban is, hogyan reagálnak az emberekre – különösen a legkisebb családtagokra, a babákra. Amikor egy kisgyermek először kerül közeli kapcsolatba egy házi kedvenccel, mindig egyfajta ismeretlen kalandba csöppen – és velük együtt mi is.

Az a pillanat, amikor egy kisbaba odakúszik a macskához, és elkezdi húzni annak farkát vagy hátsó lábát, sok szülőben azonnali aggodalmat vált ki. Jogosan félünk attól, hogy az állat esetleg megijed vagy védekezni kezd, hiszen ösztönösen reagálhat a számára kellemetlen érintésre. Azonban ez az interakció egyben óriási lehetőség is: megtanítani a gyermeket a gyengédségre, az élőlények tiszteletére. A kisgyermek még nem tudja, mit szabad és mit nem, ezért tőlünk tanul – és gyakran a macskától is. Hiszen nem egy példa van rá, hogy a házi kedvenc türelmesen tűri a próbálkozásokat, sőt, óvatosan visszahúzódik, vagy egy-egy halk morgással „elmagyarázza”, hogy ez most nem volt rendben. Ez a csendes kommunikáció az első lépések egyike az empátia kialakulásához.

A háziállatok jelenléte nemcsak örömforrás, hanem egyfajta természetes tanítómester szerepet is betölthet a családban. A baba és az állat között kialakuló kapcsolat nem mindig zökkenőmentes, de éppen ezekből a kis konfliktusokból tanulhat a gyermek a legtöbbet. Megértheti, hogy minden érintésnek következménye van, hogy a másik lény érzékel, érez, és reagál. Ez a korai tapasztalás később az emberi kapcsolatokban is meghatározóvá válik. Emellett pedig az is csodálatos, ahogyan ezek a jelenetek – egy cica türelme, egy kisbaba csodálkozó tekintete – emlékezetessé válnak. Egyfajta szelíd leckét kapunk arról, hogy a világ, ha odafigyeléssel és tisztelettel közelítünk hozzá, sokkal türelmesebb és tanítóbb, mint hinnénk.

Az alábbi, tündéri videóban azonban végignézhetjük, ahogy a selymes szőrű, aranyos, és szemlátomást igen okos jószág valami teljesen mást tesz:

Ugye milyen aranyos? Ne felejtsd el megosztani, hogy a barátaid is végignézhessék!