A Radnóti Miklós Színház közössége mély fájdalommal emlékezik meg Kovács Jánosról, becenevén „Öcsi”-ről, aki harminc évig hűségesen szolgálta a színházat. Halálhírét a színház a közösségi médián osztotta meg, méltatva Öcsi elkötelezettségét és munkája iránti szeretetét. A színház egykori és jelenlegi vezetői megható szavakkal búcsúztak tőle, kiemelve, hogy a színház volt számára a létezés központja.
Hirdetés
Kováts Adél, a színház igazgatója, különösen mély fájdalommal emlékezett meg róla, megosztva, hogy Öcsi a legnehezebb időkben is őszinte életszeretettel és pozitivitással küzdött. Bár tudta, hogy súlyos betegsége miatt a csodás felépülés nem valósulhat meg, mégis úgy tartották, hogy teljes életet élt, amelynek minden pillanata értékes volt. Kováts Adél szerint Öcsi hitte, hogy léte túlmutat a földi életen.
Bálint András, a színház korábbi igazgatója, ugyancsak mélyen tisztelte Kovács János munkáját és elhivatottságát. A színház „tartóoszlopának” nevezte, aki nemcsak díszítő és színpadmester volt, hanem egy „egyetlen példány” a maga nemében. Betegsége ellenére mindvégig jelen volt, akár a kórházból is adott tanácsokat a színházi munkákhoz.
Hirdetés
Kovács János valódi színházi megszállottként élt és dolgozott, aki az utolsó pillanatig segítette kollégáit. Munkájával és személyével mindenkit inspirált, és mély űrt hagy maga után. A Radnóti Színház saját halottjaként tekint rá, és szívből együttérez családjával, különösen kislányával.
Kovács János emléke és szelleme tovább él a színház falai között, ahol évtizedeken át fáradhatatlanul dolgozott. Az ő története figyelmeztet arra, milyen fontos, hogy elkötelezetten éljük az életünket, hogy az örökség, amit magunk mögött hagyunk, tiszteletteljes legyen.