Magyarország sportközössége mély fájdalommal búcsúzik Boros Zoltántól, aki életének 77. évében, 2025. január 30-án hunyt el. Az egri sportélet meghatározó alakja volt, és neve örökre összefonódott a tájfutás történetével.
Hirdetés
Boros Zoltán a magyar tájfutás egyik legkiemelkedőbb versenyzője volt, aki nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is komoly sikereket ért el. Az 1972-es Felnőtt Világbajnokságon tagja volt annak a csapatnak, amely bronzérmet szerzett, ez pedig máig az egyetlen magyar érem ezen a rangos versenyen.
Két évvel később, az 1974-es világbajnokságon is bizonyította tehetségét, amikor a hatodik helyezett magyar váltó tagja volt. Egyéni eredményei közül az 1970-es világbajnokságon elért 18. helyezése számított a legjobbnak. Hazai versenyeken is kiemelkedően szerepelt, hiszen a hetvenes években négy nappali és egy éjszakai magyar bajnoki címet szerzett.
Hirdetés
Pályafutása során összesen öt alkalommal választották az Év Férfi Tájfutójának, ami bizonyítja, hogy hosszú éveken keresztül meghatározó szereplője volt a sportágnak. Nemcsak versenyzőként, hanem sportvezetőként is fontos szerepet töltött be, hiszen az MTFSz elnökségében alelnökként, a Heves Megyei Tájfutó Szövetségben pedig főtitkárként dolgozott.
Munkássága és sportolói életútja elismeréseként 2020-ban bekerült az MTFSz első 50 évének 50 legjelentősebb személyisége közé. A tájfutás világában mindenki tisztelte nemcsak kiemelkedő eredményei, hanem példamutató személyisége miatt is. Sokan csak Kapitányként ismerték, amely becenevet méltán érdemelte ki.
Hirdetés
Halála pótolhatatlan veszteség a magyar sportélet számára, hiszen nemcsak versenyzőként, hanem sportvezetőként is hatalmas örökséget hagyott maga után. Az ő kitartása, elhivatottsága és sportszeretete inspiráció marad a jövő generációi számára is.
Emlékét a magyar tájfutás és sportközösség örökre megőrzi, neve pedig tovább él azok emlékezetében, akik ismerték, tisztelték és felnéztek rá.
