Gubicza Antal, a magyar karate meghatározó alakja, életének 82. évében elhunyt. Sportolói és pedagógusi pályafutásával generációkra volt hatással, jelentős örökséget hagyva maga után. Halála mély szomorúságot váltott ki a sporttársadalomban, különösen azok körében, akik közvetlenül tapasztalták tanításait és elkötelezettségét.

Gubicza Antal 1943-ban született Tatán, és már fiatalon kitűnt sporttehetségével. Birkózással kezdte pályafutását 14 évesen, és hamarosan az ifjúsági válogatott keretébe is bekerült. Bár lehetősége lett volna a Budapesti Honvéd élsportolói sorait erősíteni, ő a tanári pályát választotta, amely számára éppoly fontos hivatás volt, mint a sport.

1972-ben birkózó szakedzői képesítést szerzett, és a Tatabányai Bányász Sport Club vezetőedzőjeként, valamint versenyzőjeként dolgozott tíz éven keresztül. Emellett az Árpád Gimnázium testnevelő tanáraként is kiemelkedő munkát végzett három évtizeden át, ahol diákjai tisztelettel és szeretettel emlékeznek rá.

A karatét 1979-ben kezdte el gyakorolni, a shotokan stílust választva. Hamarosan a válogatott keret tagja lett, és 1988-ban Magyarországot képviselte a bagdadi világversenyen. Kiváló eredményei és tanítói munkássága révén a sportág egyik ikonikus alakjává vált hazánkban.

Gubicza Antal emléke nemcsak tanítványai és sporttársai számára marad élő, hanem a magyar karate történetének részeként is fennmarad. Munkássága és elhivatottsága példaértékű volt, amely az általa közvetített értékekben és tanításokban tovább él.

A Turul Harcművészeti Sport Egyesület közösségi oldalán méltatta őt: „Mélyen tisztelt, szeretett mesterünk, tanárunk, Anti bácsink ma eltávozott közülünk, hatalmas űrt hagyva maga után. Emlékét, tanításait, rendkívüli személyiségét sosem fogjuk elfelejteni.”

Gubicza Antal élete és munkássága arra tanít, hogy a sport és az oktatás egyaránt képes formálni a jellemet és az életet. Az ő öröksége arra emlékeztet minket, hogy az emberek iránti elkötelezettség és a sport szeretete időtálló értékek.