„Meddő vagy!” – kiabálta Viktor. De amikor megtudta az igazságot, térdre rogyott. Addigra Lilla már ikrekkel sétált tovább az életében – nélküle.

Viktor és Lilla nyolc évig éltek házasságban. Kapcsolatuk szenvedélyesen indult: virágok, meglepetések, túlzó ajándékok – Viktor úgy udvarolt, mintha minden nap az utolsó lenne. Lilla hitt benne. Hitt a közös jövőben, a szeretetben, az álomcsaládban. Dolgoztak, spóroltak, felújították első lakásukat, majd autót vettek. Mindenük megvolt – kivéve a gyerek.

Évek teltek el, és a baba nem jött. Lilla egyre feszültebben nézte a negatív teszteket, Viktor pedig egyre türelmetlenebb lett. Az anyja, Anna, gyakran emlegette: „A női szervezet gyorsan öregszik, harminc felé már kockázatos.” Viktor eleinte hárított: „Majd ha készen állunk.”

De Lilla már készen állt. Nagyon is. Ő akart anya lenni, ő számolta a ciklusokat, ő járt vizsgálatokra. A leletei rendben voltak.

Viktor viszont egyre kevésbé volt az. A korábbi kedvességét felváltotta az ingerlékenység. Egy este elpattant benne valami:

– Te nem vagy véletlenül meddő? – kérdezte hidegen. – Mert már mindenki kérdezi, mi a baj.

Lilla zokogva vágta rá:

– Évek óta vizsgáltatom magam! Minden rendben van velem!

– Ha tényleg minden rendben lenne, már rég terhes lennél – vágta vissza kegyetlenül.

Ez a mondat nemcsak a kapcsolatukat törte meg, hanem Lilla lelkét is. Onnantól kezdve Viktor egyre többször maradt távol éjszakánként, egyre több hazugság csúszott ki a száján.

Aztán egyik este közölte:

– Elköltözöm. Van valakim. Aliz. És terhes.

Lilla meg sem tudott szólalni. Ökölbe szorított kézzel bólintott:

– Menj.

Nem sírt. Nem könyörgött. Nem omlott össze. Csak ült a kanapén, egy végtelen pillanatban, ahol az egész múlt szétesett körülötte.

Viktor Alizhoz költözött. A nő szenvedélyes volt, játékos, szeszélyes – pont az ellentéte Lillának. Mikor Aliz közölte, hogy kisfiút vár, Viktor a fellegekben járt. Azt hitte, végre megtört az átok. Pelenkázott, fürdetett, éjszaka kelt – igazi, odaadó apává vált. A fia, Zsombor lett az élete értelme. Vagyis… annak hitte.

Lilla közben lassan újraépítette magát. Munkahelyén előléptették, visszanyerte önbizalmát. Aztán megismert valakit. Gábort. Nyugodt, türelmes férfi volt, nem akart semmit erőltetni. Lilla hagyta, hogy közeledjen. Először csak lélekben, aztán kéz a kézben.

És ekkor, épp mikor minden a helyére kezdett kerülni, Viktor világa újra darabjaira hullott.

Zsombor vércsoportja nem egyezett vele. Se vele, se Alizzal. DNS-teszt következett – és jött a sokkoló igazság: nem ő az apa. Az orvos pedig kimondta: Viktor meddő. Mindig is az volt.

Előbb csak némán ült. Aztán kiabált, sírt, falat ütött. Aliz végül bevallotta: több férfival is viszonya volt.

– Akkor ki az apa? – kérdezte remegve.

– Honnan tudjam? – vont vállat Aliz. – Papíron te vagy. Az épp elég.

De Viktornak nem volt elég. Nem tudott már Zsomborra úgy nézni, mint korábban. Megtagadta a gyereket. Bíróságra ment, elutasította az apaságot. Anyja, Anna is hátat fordított az unokának, akit korábban úgy szeretett.

Ezután Viktor felhívta Lillát. Találkozót kért.

Lilla habozott, de beleegyezett. A találkozón Viktor összetörten állt előtte:

– Igazad volt. Én vagyok meddő. És hülye is. Vissza akarlak kapni. Veled akartam mindig családot.

Lilla halkan válaszolt:

– Az a hajó elment, Viktor. Boldog vagyok Gáborral. És várunk… két kisfiút.

Viktor arcán megfagyott a mosoly. Nem szólt semmit. Csak bólintott, és csendben elment.

Pár hónappal később egy parkban sétált. Egy ismerős hang nevette el magát: Lilla. Gábor babakocsit tolt, két kisfiú mosolygott benne. Lilla ránézett, biccentett, de nem állt meg. Elment mellette, ahogy a múlt is elsétál az ember mellett, ha már nincs benne semmi, ami visszatartson.

Viktor csak nézte őket. És tudta: a boldogságot nem lehet kierőszakolni. Ki kell érdemelni. Ő pedig elszalasztotta.

Ezt a cikket egy profi író írta, és nem a valóságban megtörtént eseményről szól. Való életbeli nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép mesterséges intelligencia használatával készült, és ezek csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgálnak.