Hatéves voltam, amikor az életem kettétört.

Egyik nap még anya és apa hangjára ébredtem, a másik nap pedig idegen felnőttek suttogtak a konyhában, miközben azt hitték, nem hallom őket. A részeg sofőrről beszéltek. A balesetről. Arról, hogy „szegény gyerek”.

És arról a szóról, amitől azonnal összeszorult a gyomrom:
nevelőotthon.

Nem tudtam pontosan, mit jelent, csak azt éreztem, hogy elvisznek valahová, ahonnan nincs visszaút. Egy helyre, ahol nem tartozom senkihez.

Aztán kinyílt az ajtó, és belépett a Nagypapa.

Hatvanöt éves volt akkor. Fáradt mozgású, kissé görnyedt, a térde mindig fájt. De azon a napon olyan erővel viharzott be a nappaliba, mintha húsz évet letagadott volna. Odalépett a dohányzóasztalhoz, rácsapott a tenyerével, és olyan hangon szólalt meg, amit addig még sosem hallottam tőle.

– Ő hozzám jön. Erről nincs vita.

Csend lett. Senki nem ellenkezett.

Attól a pillanattól kezdve ő lett az egész világom.

A nagy hálószobát nekem adta, ő beköltözött a kisebbe. Megtanult copfot fonni YouTube-videókból, minden reggel becsomagolta az uzsonnámat, és egyetlen iskolai ünnepséget vagy szülői értekezletet sem hagyott ki. Ott ült az első sorban, kicsit túl egyenes háttal, mintha bizonyítani akarna.

A hősöm lett. A biztos pontom.

Tízéves lehettem, amikor egy este kiböktem neki:

– Papa, ha nagy leszek, szociális munkás akarok lenni. Hogy én is megmenthessek gyerekeket. Ahogy te megmentettél engem.

Úgy ölelt magához, hogy alig kaptam levegőt.

– Bármi lehetsz, kicsim. Bármi a világon.

Csakhogy a valóság sokkal szűkösebb volt.

Soha nem mentünk nyaralni. Nem rendeltünk ételt. Nem voltak „csak úgy” vett ajándékok. Ahogy nőttem, egyre jobban kirajzolódott egy fájó minta.

– Papa, vehetnénk egy új szettet? – kérdeztem egyszer félve. – Mindenkinél márkás farmer van a suliban.

Rám nézett, és ugyanazzal a mondattal válaszolt, mint mindig.

– Erre nincs pénzünk, kicsim.

Gyűlöltem ezt a mondatot.

Gyűlöltem, mert minden extra kérésnél elhangzott. Gyűlöltem, mert miközben a barátaim menő ruhákban jártak, én levetett holmikat hordtam. Nekik modern telefonjuk volt, nekem egy régi, nehéz készülék, ami alig működött.

Szégyelltem magam. És még jobban szégyelltem magam azért, mert haragudtam rá.

Éjszakánként sokszor sírtam a párnámba, utálva magam, amiért neheztelni merek arra az emberre, aki mindent feláldozott értem. De a harag ott volt. Nőtt. És lassan azt éreztem, hogy az ígérete – hogy bármi lehetek – csak szép szó maradt.

Aztán a Papa megbetegedett.

És a harag helyét átvette a jeges félelem.

Az az ember, aki addig az egész világomat a vállán vitte, már a lépcsőn sem tudott felmenni anélkül, hogy levegő után kapkodott volna. Ápolót nem tudtunk fizetni – hogyan is tudtunk volna, hiszen „nem volt pénzünk” –, így minden rám maradt.

– Jól vagyok, kicsim – mondogatta. – Csak megfáztam. Te csak a vizsgáidra figyelj.

Tudtam, hogy hazudik.

Az érettségi utolsó félévében etettem, segítettem neki fürödni, figyeltem, hogy bevegyen minden gyógyszert. Minden reggel, amikor ránéztem az egyre soványabb arcára, pánik futott át rajtam.

Mi lesz velem nélküle?

Egy este, miközben az ágyába kísértem, megállt, és olyan komolyan nézett rám, hogy belesajdult a mellkasom.

– Lila, valamit el kell mondanom.

– Majd később, Papa – mondtam gyorsan. – Most pihenned kell.

De nem jött el a „később”.

Álmában halt meg.

A világ megállt körülöttem. Épp csak leérettségiztem, és ahelyett, hogy a jövőre gondoltam volna, egy üres semmiben lebegtem. Nem ettem. Nem aludtam.

Aztán megérkeztek a csekkek. Víz, villany, adó. Fogalmam sem volt, mit kezdjek velük. A ház az enyém lett, de mit ér egy ház, ha nem tudom fenntartani?

Két héttel a temetés után csörgött a telefonom.

– Reynolds kisasszony vagyok a banktól, a nagyapja ügyében keresem.

A gyomrom összerándult. Biztosan tartozás. Óriási adósság.

– A nagyapja nem az volt, akinek gondolta – mondta halkan. – Személyesen kell beszélnünk.

A bankban egy kis, rideg irodába vezetett.

– Mondja meg, mennyivel tartozott – vágtam rá. – Kitalálok valamit.

Pislogott.

– Nem tartozott semmivel. Épp ellenkezőleg.

Nem értettem. Soha nem volt pénzünk.

Ekkor előrehajolt.

– A nagyapja tizennyolc évvel ezelőtt nyitott egy oktatási alapot a nevére. Minden hónapban befizetett rá.

Mintha fejbe vágtak volna.

Nem volt szegény. Tudatos volt. Minden „nincs rá pénz” valójában azt jelentette: a jövődet építem.

Átnyújtott egy borítékot. A Papa levele volt.

Ahogy olvastam, összetörtem.

A ház kifizetve. A tandíj biztosítva. Négy évre minden megoldva.

– Teljes ellátás, bármely állami egyetemen – mondta Reynolds kisasszony.

Két nappal később megjött az e-mail: felvettek.

Aznap este kiálltam a verandára, felnéztem az égre, és halkan megszólaltam.

– Megyek, Papa. Segíteni fogok. Igazad lett.

A „nincs rá pénz” volt a legnagyobb szeretet, amit valaha kaptam.

Most már rajtam a sor, hogy méltó legyek hozzá.