Az alábbi őszinte hangvételű írást az interneten találtuk, és a lényegét röviden összefoglaljuk nektek: „Már régen túl voltam a negyedik ikszen, amikor olyan öröm ért, ami évtizedekig nem adatott meg a számomra. Nagyon régóta szerettem volna gyereket, amiről már szinte is tettem. És ekkor végre áldott állapotba kerültem, amikor már nem is számítottam volna rá. Férjemmel együtt nagy izgalommal és örömmel vártuk a kicsi érkezését, azonban a férjem pár hónappal később egy balesetben életét vesztette, így a veszteség kettős volt: nemcsak a férjemet vesztettem el, de a gyermekem, még születése előtt elvesztette az édesapját.

Ennek ellenére nagy boldogság, hogy anya lehetek, még akkor is, ha az emberek összesúgnak a hátam mögött, és gonosz megjegyzéseket tesznek rám. Először nagyon megütköztem, és kegyetlenül fájtak a támadások, de ahogy egyre többen és többen kezdtek bírálni, idővel leperegnek rólam a gonosz, rosszindulatú megjegyzések:

Egyesek szerint felelőtlen, meggondolatlan nő vagyok, hogy ebben az életkorban gyereket vállaltam, mert a gyerek szerintük betegen születhetett volna. Mások szerint férjem halála miatt már a méhemben trauma érte a kicsit. Megint mások azt mondják, hogy nem lehet úgy egészséges gyereket nevelni, hogy ilyen fájdalmon mentem keresztül, és a kicsinek is csak ezt fogom tovább adni.”

A hölgy ezután az internet közösségéhez fordul, és a véleményüket kéri: miért ilyen gonoszak az emberek, és bár egészen biztos abban, hogy nincsen igazuk, szeretne megerősítést, hogy alaptalanok a támadások…

Leírja, hogy a halálon, viszontagságon is csak a szeretet, és egészséges gyermeke születése segített neki túllépni, és hisz a szeretet mindent elsöprő hatalmában… Neked mi a véleményed?