A fagyos éjszaka és a remény csillaga

Hirdetés

MĂĄrta a hĂłval borĂ­tott padon ĂŒlt a lĂ©pcsƑhĂĄz elƑtt, tĂ©rdĂ©t magĂĄhoz szorĂ­tva. Rajta egy rĂ©gi, inkĂĄbb köntösre hasonlĂ­tĂł kabĂĄt volt, Ă©s egy pĂĄr könnyƱ sportcipƑ, amely szinte azonnal ĂĄtĂĄzott. Kint kemĂ©ny fagy tombolt — mĂ­nusz tizenhĂ©t fok. A levegƑ Ășgy csengett, mint egy megfeszĂ­tett hĂșr. Minden egyes lĂ©legzetvĂ©telnĂ©l Ășgy Ă©rezte, mintha jeges tƱz gyulladna a tĂŒdejĂ©ben.

A szomszĂ©d hĂĄzak ablakaiba nĂ©zett. A fĂŒggönyök mögött ĂĄrnyĂ©kok mozogtak — ott terĂ­tettek, gyĂșjtottĂĄk meg a fĂ©nyfĂŒzĂ©reket, nevetĂ©s hallatszott, valaki koccintott. MĂĄrta hallotta az ĂŒnnep hangjait, de Ășgy, mintha vĂ­z alatt lenne.

Hirdetés

— HĂĄt jó
 — suttogta, arcĂĄt a kesztyƱibe temetve. — EgyedĂŒl vagyok. Nem fĂĄj.

Ez hazugsĂĄg volt. FĂĄjt — elviselhetetlenĂŒl.

Hirdetés

EszĂ©be jutott az Ă©desanyja. Az, aki altatĂłt Ă©nekelt, almĂĄs palacsintĂĄt sĂŒtött, Ă©s kamilla meg vanĂ­lia illata volt. Akkoriban MĂĄrta mĂ©g kicsi volt, Ă©s nem Ă©rtette, hogy a boldogsĂĄg az, amikor reggel megsimogatjĂĄk a hajad, Ă©s azt mondjĂĄk: „Ébredj, napocskĂĄm, iskola van.”

Az anyja rĂĄkban halt meg, amikor MĂĄrta tizenhat Ă©ves volt. A temetĂ©s utĂĄn az apja megvĂĄltozott. KĂ©t hĂ©tig szinte meg sem szĂłlalt, aztĂĄn eltƱnt hĂĄrom napra, majd
 megjelent Katalin. Egy nƑ erƑs sminkkel, drĂĄga parfĂŒmmel Ă©s hideg tekintettel.

Hirdetés

— Nem vagyok az anyĂĄd — jelentette ki az ajtĂłbĂłl. — MostantĂłl mĂĄskĂ©nt Ă©lĂŒnk.

Szilveszter elƑtt MĂĄrta feldĂ­szĂ­tette a rĂ©gi, kopott kis fenyƑt a szobĂĄjĂĄban. PapĂ­rbĂłl hĂłpelyheket rajzolt Ă©s felragasztotta az ablakra. A maradĂ©k zsebpĂ©nzĂ©bƑl mandarint vett. Egy kis ĂŒnnepre, melegsĂ©gre, csodĂĄra vĂĄgyott


Hirdetés

De amikor a konyhĂĄban megterĂ­tettek egy gazdag ĂŒnnepi asztalt, Ƒt senki sem hĂ­vta.


A fagy és a magåny ölelésében

Hirdetés

Egyszer csak kinyĂ­lt a szobĂĄja ajtaja. Katalin ĂĄllt ott, csillogĂł ruhĂĄban.

— Mit ĂŒlsz itt? Ne szĂ©gyenĂ­ts meg! A vendĂ©gek nem miattad jöttek. EgyĂĄltalĂĄn
 menj, sĂ©tĂĄlj egyet. Itt nincs rĂĄd szĂŒksĂ©g.

Hirdetés

MĂĄrta szĂł nĂ©lkĂŒl felĂĄllt. Tudta: ha visszaszĂłl, mĂ©g rosszabbat hall majd. Kiment. Az ajtĂł becsapĂłdott mögötte, Ă©s ez a hang visszhangzott a szĂ­vĂ©ben.

Az udvaron senki sem volt. Sem gyerekek, sem hangos tårsasågok. Csak a hó, a fagy és egy magånyos pad.

Hirdetés

MĂĄrta leĂŒlt. ElƑször csak lĂ©legzett, prĂłbĂĄlt nem sĂ­rni. AztĂĄn behĂșzta a kabĂĄtja szĂ©lĂ©t a tĂ©rdĂ©re, Ă©s ĂĄtölelte magĂĄt.

— ErƑs vagy. KibĂ­rod mĂ©g egy kicsit. MindjĂĄrt itt az ĂșjĂ©v. KĂ­vĂĄnsz majd valamit. És minden megvĂĄltozik — suttogta magĂĄnak.

Hirdetés

Az Ă©g tele volt csillagokkal. Valahol a tĂĄvolban tƱzijĂĄtĂ©k dördĂŒlt. MĂĄrta lehunyta a szemĂ©t. „Anya, ha hallasz
 kĂŒldj nekem egy jelet, kĂ©rlek
 bĂĄrmilyet.”

Eltelt hĂșsz perc. A keze elzsibbadt, a lĂĄbĂĄt mĂĄr nem is Ă©rezte. Nem tudta, mit tegyen. Visszamenjen oda, ahol nem vĂĄrjĂĄk? Vagy maradjon itt — a szĂ©llel Ă©s a hĂłval?

Egyszer csak halk ugatĂĄst hallott. Az ösvĂ©nyen egy nagy, bozontos kutya szaladt elƑ — fehĂ©r volt, szĂŒrke foltokkal. Óvatosan közeledett, megĂĄllt MĂĄrta elƑtt, Ă©s lehajtotta a fejĂ©t.

— Szia
 — suttogta MĂĄrta. — Te is egyedĂŒl sĂ©tĂĄlsz?


A sorsfordĂ­tĂł talĂĄlkozĂĄs

A kutya megcsĂłvĂĄlta a farkĂĄt. MĂĄrta kinyĂșjtotta a kezĂ©t, megsimogatta. A kutya hirtelen lefekĂŒdt a lĂĄbaihoz, Ă©s meleg oldalĂĄval hozzĂĄbĂșjt.

A lĂĄny teste megremegett a vĂĄratlan melegtƑl. Úgy simult a kutyĂĄhoz, mintha egy Ă©lƑ takarĂł lenne. A szeme megtelt könnyekkel.

— Köszönöm neked
 talĂĄn te vagy az elsƑ hosszĂș idƑ Ăłta, aki egyszerƱen csak odajött hozzĂĄm — suttogta.

De hirtelen a kutya felpattant Ă©s ugatni kezdett. AztĂĄn Ășjra rĂĄnĂ©zett MĂĄrtĂĄra, Ă©s mintha hĂ­vnĂĄ, elƑreszaladt.

— Mit akarsz megmutatni? — kĂ©rdezte MĂĄrta, miközben felĂĄllt. A tĂ©rdei remegtek.

A kutya végigment az utcån, közben folyton håtrapillantott. Mårta reszketve, de követte.

NĂ©hĂĄny perc mĂșlva egy rĂ©gi, de gondozott fahĂĄzhoz Ă©rtek. Az ajtĂł fölött tĂĄbla lĂłgott: „RemĂ©ny HĂĄza” menedĂ©k. Az ablakokbĂłl meleg fĂ©ny ĂĄradt, belĂŒlrƑl hangok Ă©s nevetĂ©s hallatszottak.


Remény és menedék

A kutya ugatni Ă©s ugrĂĄndozni kezdett az ajtĂł elƑtt. NĂ©hĂĄny mĂĄsodperc mĂșlva kinyĂ­lt az ajtĂł, Ă©s egy ötvenes Ă©veiben jĂĄrĂł nƑ jelent meg a kĂŒszöbön — kötött mellĂ©nyben, sötĂ©t hajĂĄban Ƒsz tincsekkel.

— Bim?! Mit hoztĂĄl megint?! — aztĂĄn meglĂĄtta MĂĄrtĂĄt. — Jaj, istenem
 kislĂĄny, teljesen ĂĄtfagytĂĄl! Gyere csak, ne fĂ©lj!

MĂĄrta mozdulatlanul ĂĄllt. A nƑ odament hozzĂĄ, Ă©s gyengĂ©den megĂ©rintette a vĂĄllĂĄt.

— GyerĂŒnk, drĂĄgĂĄm. Itt meleg van. Itt van a szilveszter — mindenkinek.

És akkor, hosszĂș idƑ Ăłta elƑször, MĂĄrta nem ellenkezett. LĂ©pett egyet elƑre. És belĂ©pett.

Meleg. Ez volt az elsƑ Ă©rzĂ©s, amit MĂĄrta Ă©bredĂ©skor ĂĄtĂ©lt — valĂłdi, testet-lelket ĂĄtjĂĄrĂł meleg. Puha takarĂł, meleg matrac, finom fahĂ©j Ă©s friss kenyĂ©r illata. Nem rögtön Ă©rtette, hol van. A plafon fĂĄbĂłl volt, a falon egy tĂ©li erdƑt ĂĄbrĂĄzolĂł kĂ©p lĂłgott, mellette egy kis asztalka, rajta egy bögre tea Ă©s egy cetli:

„JĂł reggelt. BiztonsĂĄgban vagy. A konyhĂĄban reggeli vĂĄr rĂĄd. — Katalin nĂ©ni.”


ÚjrakezdĂ©s Ă©s remĂ©ny

MĂĄrta lassan felĂŒlt az ĂĄgyon. BelĂŒl minden remegett. Nem a fĂ©lelemtƑl — hanem az ismeretlen, szokatlan csendtƑl Ă©s gondoskodĂĄstĂłl.

FelĂĄllt, felvette a mellette hagyott meleg gyapjĂșzoknit, Ă©s kiment a szobĂĄbĂłl. A padlĂł deszkĂĄi halkan recsegtek. A konyhĂĄban vilĂĄgos volt. NĂ©hĂĄny lĂĄny Ă©s fiĂș ĂŒlt az asztalnĂĄl — valaki kĂĄsĂĄt evett, mĂĄs halkan dĂșdolt magĂĄnak. A tƱzhelynĂ©l az a nƑ sĂŒrgölƑdött, akit elƑzƑ este lĂĄtott — Katalin nĂ©ni.

A nƑ megfordult Ă©s rĂĄmosolygott:

— HĂĄt itt is van a mi vendĂ©gĂŒnk! JĂł reggelt, MĂĄrta drĂĄgĂĄm. Gyere csak, ĂŒlj le.

— Honnan
 honnan tudja a nevemet? — kĂ©rdezte zavartan MĂĄrta.

— Éjjel magadtĂłl suttogtad, mikor betakartalak. És Bim — a kutyĂĄnk — azonnal tudta, hogy közĂ©nk tartozol. Ɛ mindig megĂ©rzi, kinek van igazĂĄn szĂŒksĂ©ge melegsĂ©gre. A szĂ­ve akkora, mint ez az egĂ©sz hĂĄz.


TanulsĂĄg Ă©s ĂșjrakezdĂ©s

MĂĄrta leĂŒlt. ElĂ© egy tĂĄnyĂ©r grĂ­zpĂ©p kerĂŒlt, mellĂ© citromos tea Ă©s egy forrĂł szelet almĂĄs pite.

— Ez a hely
 mi ez tulajdonkĂ©ppen? — kĂ©rdezte halkan.

— Ez egy menedĂ©k. Nem hivatalos, magĂĄnjellegƱ. Mi Ășgy hĂ­vjuk: a RemĂ©ny HĂĄza. Én is egy voltam azok közĂŒl a lĂĄnyok közĂŒl, akiket megmentettek. Egy jĂłszĂ­vƱ asszony segĂ­tett rajtam. AzĂłta megfogadtam: ha egyszer lehetƑsĂ©gem lesz, lĂ©trehozok egy helyet, ahol egyetlen gyerek sem Ă©rzi magĂĄt fölöslegesnek.

Az egyik fiĂș az asztalnĂĄl MĂĄrta felĂ© fordult:

— Szia! DĂĄvid vagyok. RĂ©gen Ă©n is az utcĂĄn aludtam. Most meg olyan, mintha mesĂ©ben Ă©lnĂ©nk. Ha akarsz — rajzolsz, ha akarsz — tanulsz, vagy csak fekszel, Ă©s senkinek nem tartozol semmivel. Csak egy szabĂĄly van — legyĂ©l Ƒszinte, Ă©s ne bĂĄnts mĂĄsokat.

MĂĄrta hosszĂș idƑ Ăłta elƑször nevetett fel — igazĂĄn. Az egyszerƱsĂ©g Ă©s az ƑszintesĂ©g ezekben a szavakban egĂ©szen meghatotta.

KĂ©sƑbb megtudta: a hĂĄzban hĂ©t kamasz lakik. Mindenkinek megvolt a maga törtĂ©nete. Volt, aki a verĂ©sek elƑl menekĂŒlt, mĂĄs az anyjĂĄval Ă©lt egy pincehelyisĂ©gben, volt, aki egy tƱz utĂĄn maradt egyedĂŒl. De itt egyĂŒtt voltak. HĂ©t kĂŒlönbözƑ sors, amit egy meleg takarĂł kötött össze, a neve pedig ez volt: „Otthon”.

Senki sem faggatta, nem sajnĂĄltĂĄk, nem gyƑzködtĂ©k. EgyszerƱen csak megetettĂ©k, teĂĄt adtak neki, Ă©s hagytĂĄk, hogy önmaga legyen. MĂĄrta egy karosszĂ©kben ĂŒlt, takarĂłba burkolĂłzva, hallgatta, ahogy valaki gitĂĄron jĂĄtszik, Ă©s egyszer csak megĂ©rezte: hosszĂș idƑ utĂĄn elƑször nem fĂ©l.

TanulsĂĄg: A szeretet Ă©s a remĂ©ny kĂ©pes megvĂĄltoztatni a vilĂĄgot, Ă©s bĂĄrhol Ășj otthonra talĂĄlhatunk, ahol elfogadnak minket.


Ezt a cikket egy profi Ă­rĂł Ă­rta, Ă©s nem a valĂłsĂĄgban megtörtĂ©nt esemĂ©nyrƑl szĂłl. ValĂł Ă©letbeli nevekkel Ă©s/vagy helyszĂ­nekkel valĂł bĂĄrmilyen hasonlĂłsĂĄg pusztĂĄn a vĂ©letlen mƱve. Minden kĂ©p mestersĂ©ges intelligencia hasznĂĄlatĂĄval kĂ©szĂŒlt, Ă©s ezek csak Ă©s kizĂĄrĂłlag illusztrĂĄciĂłs cĂ©lokat szolgĂĄlnak.