A konyha asztalánál ülve, a frissen sült mézes krémes illata betölti a levegőt. Az édes aroma nosztalgikus emlékeket ébreszt bennem, visszarepítve a gyermekkorom boldog pillanataiba, amikor dédmamám mindig a legfinomabb süteményekkel várt minket. Az ő különleges receptje alapján készült ez a sütemény, amely ma is a családi összejövetelek fénypontja.

Hogyan is kezdődött ez a mézes krémes történet? Egyszerűen: a recept egy régi családi kincs, amelyet édesanyám és nagyanyám is ápolt. A sütemény készítése ugyan egyszerűnek tűnik, de a szeretet és az odafigyelés az igazi titka annak, hogy minden falat egy kis boldogságot csempésszen az életünkbe.

A titkos összetevők varázsa

Tésztához:

450 gr liszt,
40 gr vaj,
1 db tojás,
1 csapott teáskanál szódabikarbóna,
3-4 evőkanál tejföl,
2 evőkanál méz,
150 gr porcukor.

Krémhez:

250 gr vaj,
200 gr porcukor,
1 csomag vaníliás cukor,
300 ml tej,
3 evőkanál búzadara,
barack lekvár.

Egy ismert gasztronómus, Julia Child egyszer azt mondta: „Az étel készítésekor a szeretet mindig a legfontosabb összetevő.” Ez a mondat számomra különösen igaz erre a süteményre, hiszen minden alkalommal, amikor elkészítem, a családom iránti szeretetemet is beleteszem.

Az elkészítés művészete

Először mindig a krémet készítem el. A tejből és a búzadarából sűrű krémet főzök, majd hűtöm, míg a vajat a cukorral és vaníliás cukorral habosra keverem. Az egészet összevegyítem a kihűlt grízzel, majd picit hűtőbe teszem, hogy összeérjenek az ízek.

A tészta összeállítása már maga is egy rituálé. A vajat, cukrot, mézet és tejfölt vízgőz fölött felmelegítem, majd a tálat levéve a gőzről, hozzáadom a tojást. Az egészet alaposan elkeverem, és végül beleforgatom a szódabikarbónás lisztet. A tésztát négy egyenlő részre osztom, és alálisztezve sütőpapíron kinyújtom.

A sütésnél van egy fontos trükk: a tésztalapokat érdemes villával megszurkálni, hogy ne emelkedjenek meg túlságosan. 160 fokra előmelegített sütőben, légkeveréssel 5-6 perc alatt készre sütöm őket. A cél, hogy szép világosak maradjanak, mert ha megbarnulnak, kemények lesznek.

Az összeállítás és a várakozás

Az elkészült tésztalapokat a következőképpen állítom össze: az első lapra a krém felét kenem, majd jön a második tésztalap, amelyre baracklekvárt terítek. A harmadik lapra a krém másik fele kerül, végül a negyedik tésztalappal zárom le a süteményt.

A tetejére csokoládémáz kerül, amelyhez 15 dkg étcsokit és 2,5 evőkanál étolajat olvasztok össze vízgőz felett. Ez a máz adja meg a sütemény koronáját, ami csábító fényt kölcsönöz neki.

Habár a sütés és összeállítás után a legszívesebben azonnal megkóstolnám, türelmesnek kell lenni. A mézes krémes igazi ízei csak másnapra érnek össze, így érdemes várni a szeleteléssel. Ahogy az idő múlik, a sütemény rétegei tökéletes harmóniában olvadnak össze, és a család minden tagja rajong érte.

Egy kis háttérinformáció

Érdekes módon, a mézes krémes receptje az idők során alig változott, mégis minden család egy kicsit másképp készíti. Néhányan például dióval vagy más gyümölcslekvárral variálják, hogy új ízvilágot teremtsenek.

Egy másik nézőpont szerint, a mézes krémes készítése valójában egyfajta meditáció is lehet. A tészta gyúrása és a krém keverése közben az ember elmerül a pillanatban, és elfelejti a mindennapok gondjait.

A mézes krémes tanulsága

A mézes krémes nem csupán egy desszert, hanem egy darabka történelem és szeretet a tányéron. Ahogy készítem, mindig eszembe jutnak a régi családi összejövetelek, és az a sok nevetés, amit ezek a pillanatok hoztak. A sütemény egyszerűsége és finomsága azt üzeni, hogy néha a legegyszerűbb dolgok a legszebbek.

Az életben is, mint a mézes krémes készítésénél, a türelem és a szeretet az, ami igazán értékessé teszi a dolgokat. És amikor végre megkóstolhatjuk a kész süteményt, rájövünk, hogy minden várakozás megérte.