Elbocsátottak az életkorom miatt. Búcsúzóul rózsákat adtam a kollégáknak, a főnökömnek pedig otthagytam egy mappát a titkos ellenőrzésem eredményeivel.

— Olga, el kell válnunk — mondta Gábor azzal a mesterkélt, atyáskodó puhasággal, amellyel mindig takargatta a fondorlatosságát. Hátradőlt a bőr fotelben, ujjaival a hasán kuporgatott, és lassan, betanult szöveget mormolt: — Értsd meg, a cégnek friss szemlélet kell. Új energia. Ugye, érted…

Néztem az ápolt arcát, a nyakkendőt, amelyet a tavalyi céges bulira én választottam neki, és gondoltam: „Igen, Gábor. Mindent értek.” A befektetők független auditot emlegettek. Ő pedig túl jól tudta, hogy az egyetlen ember, aki az egész képet látja, én vagyok. Ez volt a magyarázat.

Aznap délután végigmentem az irodán. Minden kollégámnak adtam egy vörös rózsát — egy-egy szálat azoknak, akik mellettem álltak az évek során. A főasztalomra érve már csak a vastag, fekete mappa maradt a kezemben. Visszamentem vele Gábor irodájába, és a papírjai tetejére tettem.

— Ez az én búcsúajándékom — mondtam. — Számokkal, számlákkal, dátumokkal. Különös tekintettel a „rugalmas pénzkivonási módszertanokra”.

Nem vitatkozott. Csak elkomorodott. Én pedig hazamentem.

1. Az első repedések

Késő este csengett a telefonom. Kihangosítottam; a férjem és a fiam mellettem ültek.

— Olga? — Gábor hangja remegett. — Átnéztem a mappát. Honnan van ez nálad?

— Nyílt forrásokból — feleltem. — Ugyanazokból, amelyek hozzád is eljutottak. Csak én összeraktam a képet.

Hallottam, ahogy zihál. Aztán suttogta:

— Egyezzünk meg. Nem akarsz botrányt, ugye? Kártalanítunk…

Nevettem. Én is meglepődtem a hangomon.

— Nem kell a pénzed. Azt akarom, hogy az igazság kiderüljön.

Csend. Végül tompán: — Nem érted, mibe keveredtél.

— Te nem érted — zártam le.

A férjem kérdőn nézett. — Megpróbál rád nyomást gyakorolni?

— Természetesen. De holnap reggel a mappa egy példánya a befektetőknél lesz.

A fiam bólintott. — Végigvisszük.

Aznap éjjel alig aludtam. A félelem furcsa szabadságérzéssel keveredett. Már nem tartoztam a céghez — de egy nagyobb játszma kezdődött.

2. Lépések és ellenlépések

Reggelre az a hír fogadott: Gábor „üzleti útra” ment, telefonja elérhetetlen. Délben hívott Miklós, az IT-s:

— Valami furcsa van. Azt parancsolta, töröljünk régi adatbázisokat, „nehogy túlterheljük a szervert”. Készítettem róluk másolatot. Nálam vannak.

Mélyet sóhajtottam. — Őrizd őket, mint a szemed fényét. Döntő lehet.

Este ismeretlen címről levél érkezett: „Találkozó ma 21:00. Viola kávézó. Idegenek nélkül.” A férjem csapdától tartott, a fiam óvatosságra intett, mégis mentem.

A sarokban egy negyvenes, szigorú tekintetű nő ült. — Mária vagyok, a FinKontroll könyvvizsgálótól. Névtelen csomagot kaptunk. Szeretném megerősíteni, hogy az anyagok magától származnak, és hajlandó hivatalosan tanúskodni.

— Igen — feleltem. — Készen állok.

3. Leleplezés

Egy héten belül megindult a rendkívüli ellenőrzés. A folyosókon suttogás kísérte: Gábor minden megbeszélésen elsápadt, a befektetők magyarázatot követeltek. A kollégák üzentek: „El sem hinnéd, mi folyik itt!” De én pontosan tudtam.

Egy ismeretlen számról rekedt férfihang szólt: — Ne túrjon tovább. Meg fogja bánni.

Letette. A férjem ökölbe szorított kézzel: — Fenyegetnek.
A fiam: — Ez azt jelenti, hogy félnek.

Folytattam.

4. Bíróság

Három hónap múlva kezdődött a per. Gábor velem szemben ült. A hajdani magabiztos tekintet megkopott, a szeme alatti árnyékok mélyek voltak. Ügyvédei „személyes bosszút” és „hamisítást” emlegettek. Miklós szervermásolatai és a dokumentumok minden vádat porrá zúztak. Tanúk erősítették: a pénz offshore számlákra vándorolt, a „rugalmas módszertanok” díszítés volt.

Egy alkalommal Gábor felcsattant: — Ha nem ő, minden működne! Ő rombolta le a céget!
— Nem én — feleltem halkan. — A céget a kapzsiság rombolta le.

A mondat másnap bejárta a híreket.

Fél év után ítélet született: Gábort szabadságvesztésre ítélték. A céget a befektetők vették át, Miklósból IT-vezető lett. Nekem pedig döntenem kellett. Nem nagyvállalathoz mentem, nem is tanítani kezdtem. Megnyitottam a saját, független pénzügyi szakértői irodámat.

Az első ügyfelek ajánlásból érkeztek. Rám bízták az ügyeiket, mert tudták: nem árulom el az igazságot. A férjem vitte az adminisztrációt, a jogászdiploma felé tartó fiam a jogi részt. Családi csapattá váltunk. A vázában mindig állt pár szál vörös rózsa. Emlékeztetőül, hogy a „vég” gyakran kezdet.

5. Régi ellenségek

Egy este, amikor lehúztam a redőnyt, az utcán megállt egy magas férfi. Kopogott, belépett. Péter, Gábor hajdani helyettese volt.

— Hibát követett el, amikor szembement vele — mondta hűvösen. — A rendszer nem szereti, ha lerombolják.

— A rendszer, amely lop és csal, nem létezhet — feleltem.

Elmosolyodott. — Azt hiszi, megváltoztatja az egész piacot?
— Nem. De egy embert már megállítottam. Az is elég.

— Majd meglátjuk — vetette oda, és távozott. Intő jel volt. De félelem nem maradt bennem — csak eltökéltség.

Néhány nap múlva boríték érkezett: „Jól cselekedett. Folytassa. Mi ön mellett vagyunk.” Aláírás nem volt. Eltettem a fiókba. Nem vagyok egyedül — gondoltam.

6. Új megbízás

Később egy középkorú nő lépett be: — Tímea vagyok. Könyvelő voltam egy építőipari cégnél. Fél éve kirúgtak „hiba” miatt, de szerintem tudatos hamisítás volt, hogy eltüntessenek pénzt.

A fiam és én heteken át bújtuk az iratokat. Aztán megleltük a bizonyítékokat: manipulált aláírások, pénzáthelyezések, offshore-útvonal. Tímea elsírta magát, amikor elé tettem a dossziét. — Megmentett minket. Bizonyíthatok.

Megértettem: a munkám nem csak számokból áll. Emberekből.

7. Vihar

Miklós hívott: — Péter csapatot toboroz. Saját céget indítana, és lejárató kampányt tervez ellened.

Másnap az irodám ajtaján színes plakát lógott: „Csaló! Eladta a kollégáit pénzért!” A fiam letépte. Telefoncsörgés: egy üzleti lap újságírója kérdezett, igaz-e, hogy „versenytárs finanszíroz”. — Mi egy kis családi iroda vagyunk — válaszoltam. — Az egyetlen tőkénk az igazság. Úgy látszik, ez valakinek útban van.

Délután levelet kaptam: „Péter struktúráiban dolgozunk. Tudjuk, hogy kampányt készít ön ellen. Ha kellenek dokumentumok — jelezze.” A férjem csapdát sejtett, a fiam szerint viszont Péter körül sok az elégedetlen. Az intuícióm azt súgta: érdemes kockáztatni. Válaszoltam: „Találkozó ma este, Viola kávézó.”

A sarokban egy huszonöt év körüli lány ült, idegesen gyűrögette a szalvétát. — Irén vagyok, Péter könyvelője. Nem bírom tovább nézni. Ugyanaz a séma, mint régen: fiktív ügyletek, offshore-ok, fedőcégek. És azt tervezik, hogy rád kenik a „hibák” egy részét. — Egy pendrive-ot csúsztatott elém. — A másolatok itt vannak. Ha kiderül, végem.

Megfogtam a keze melegét. — Nem hagyom, hogy bajod essen.

Egy hét múlva Péter cége keresetet nyújtott be ellenem: „hamis információ terjesztése, jó hírnév megsértése”. A sajtó lecsapott. A férjem csak ennyit mondott: — Elkezdődött. A fiam a mappák felé nyúlt: — Irén pendrive-ja mindent eldönt.

8. A második tárgyalás

A tárgyalóterem színház lett. Péter ügyvédei hangos szóval vádoltak „rágalmazással” és azzal, hogy „versenytársak megbízásából” dolgozom. Végighallgattam. Amikor rám került a sor, az asztalra tettem a pendrive-ot.

— Tisztelt Bíróság — mondtam —, ezek az eredeti dokumentumok. Szakértői vizsgálatot kérek.

Másnap Irén remegő hangon telefonált: — Egy autó áll a ház előtt. Félek…
— Nem vagy egyedül — feleltem. — Miklós gondoskodik a digitális védelemről, és jelezünk a rendőrségnek.

Egy hónappal később a szakértői jelentés kimondta: az anyagok hitelesek. Péter keresetét elutasították, ellene eljárás indult. Aznap a férjemmel és a fiammal fagyit ettünk a parkban. A fiam a vállamra tette a kezét: — Anya, egyszer még könyvet írnak erről.
— Írják — mosolyogtam. — A lényeg, hogy az emberek elhiggyék: az igazság erősebb a félelemnél.

9. Új hajnal

Eltelt egy év. Az irodánk nőtt. Irén a jobbkezem lett, Miklós átjött hozzánk és a digitális biztonságot viszi. Már nem voltunk kis családi vállalkozás: csapat lettünk, amely a tisztességért dolgozik. Az asztalomon mindig állt egy váza vörös rózsával. Amikor rájuk néztem, eszembe jutott az a nap, amikor „kor miatt” elbocsátottak.

Akkor úgy tűnt, vége mindennek. De kiderült: kezdet volt. Mert néha a legélesebb búcsú — tizenkét vörös rózsa egy irodában — a legjobb szerződés az új élettel. És ha valamit megtanultam, az ez: nem kell minden rendszert megváltoztatni. Elég, ha egyetlen embert megállítasz. A többi már mozdul magától. A félelem helyét pedig lassan átveszi az a csendes bizonyosság, amely mellett a rózsák sokáig frissek maradnak.