95 éves korában meghalt egy olyan ismert rádiós személyiség, akinek hangja hosszú időn át sok hallgató mindennapjaihoz tartozott. Egy olyan korszak meghatározó alakjaként emlékeznek rá, amikor a rádió nem egyszerűen információforrás volt, hanem az otthonok bensőséges, szinte magától értetődő része.

Abban az időszakban a mikrofon mögül megszólaló hangok különös súllyal bírtak: híreket, műsorokat és kulturális tartalmakat közvetítettek, miközben nyugalmat és bizalmat is sugároztak. Ez a fajta jelenlét ma már kissé patinás emléknek tűnhet, mégis sokakban elevenen él.

Az elhunyt pályája nem csupán egyetlen feladatra korlátozódott. Munkássága sokrétű volt, és nemcsak a hallgatókhoz szólt, hanem a fiatalabb nemzedékek felé is, akiket tudásával, figyelmével és támogatásával segített.

 

Az elhunyt Erőss Anna volt, a Magyar Rádió legendás bemondója, aki 1930. június 27-én született. Országos ismertségét rádióbemondóként szerezte meg, de pályája ennél jóval gazdagabb ívet rajzolt: tanárként és mentorként is dolgozott, több fiatal kolléga indulását egyengetve.

Azok között, akiknek szakmai útját támogatta, ott volt Kertész Zsuzsa és Acél Anna is. Segítsége nem puszta formalitás volt, hanem valódi, emberséges jelenlét, afféle csendes, mégis meghatározó támasz, amely sokat számított a pályakezdés rögös szakaszában.

Erőss Anna a Magyar Rádió aranykorának egyik ismert hangja volt. Hosszú éveken át mindhárom nagy adónál dolgozott: a Kossuth, a Petőfi és a Bartók Rádióban is hallhatták a hallgatók, így neve és hangja széles körben összeforrt a hazai rádiózás klasszikus időszakával.

Feladatai nem merültek ki a műsorvezetésben és a bemondásban. Színházi előadások rádiós közvetítéseiben narrátorként is közreműködött, ami különös mívet és sajátos zamatot adott munkájának, hiszen ezek a megszólalások nemcsak pontosak, hanem atmoszférateremtők is voltak.

Szakmai teljesítményét rangos elismerésekkel is jutalmazták. 1970-ben nívódíjat kapott, három évvel később, 1973-ban pedig Kazinczy-díjjal tüntették ki, ami beszédkultúrájának és rádiós munkájának egyaránt fontos visszaigazolása volt.

Több ismert műsorban is szerepet vállalt. Közreműködött a Kossuth Rádió Jó reggelt! című adásában, a Petőfi Rádió reggeli zenés műsorában, továbbá a Kettőtől — hatig és a Csendes éj című műsorokban is.

Pályájáról 1981-ben így fogalmazott: „Régebben mi, bemondók voltunk a rádió hangja, ránk bízták a színházközvetítéseket is. Most szót kapnak a muzsikusok, a szerzők, egyre több lesz az élő adás. Így kívánja a szakosodás, a hozzáértők a rádióban közvetlen kapcsolathoz jutnak. A bemondó már nem központi ember.”

Ugyanebben a megszólalásban arról is beszélt, hogy a bemondóknak így is maradt bőven feladatuk. Kiemelte, mennyire szereti a komolyzenét, és azt is elmondta, hogy operaösszeállításokat sugárzó műsorokban vesz részt; a Magyar Rádió hatalmas lemeztárából válogatni számára „nagyszerű élvezet” volt.

Erőss Anna 2005. június 4-én a 76. Ünnepi Könyvhéten is jelen volt, a 80 éves Magyar Rádió rendezvényének vendégeként. Régi rádiós kollégáival együtt vett részt az eseményen, köztük Salamon Istvánnal, Szepesi Györggyel, Major Annával és Rapcsányi Lászlóval.

Munkásságának legfontosabb pontjai röviden:

• 1930. június 27-én született
• a Magyar Rádió bemondójaként vált országosan ismertté
• a Kossuth, a Petőfi és a Bartók Rádióban is dolgozott
• 1970-ben nívódíjat, 1973-ban Kazinczy-díjat kapott
• tanárként és mentorként fiatal kollégákat is segített

Az ő hangja sokak számára egy letűnt, mégis felejthetetlen rádiós világot idéz fel. Ebben a világban a kulturális műsorok, a komolyzene, a színházi közvetítések és a napi rádióhallgatás összetartozó, szerves egészet alkottak, és ebben Erőss Anna jelenléte különösen karakteres volt.

Távozásával a magyar rádiózás egyik jellegzetes, nagy becsben tartott alakjától búcsúzunk. Emlékét tisztelettel őrzi mindaz, amit a rádió, a magyar kultúra és a hallgatók közössége számára adott.

A tartalom előállítása során mesterséges intelligenciát is alkalmaztunk.