Van az a pillanat a politikában, amikor a jogi nyelv már nem pusztán paragrafusok száraz zörgése, hanem nagyon is emberi és közéleti dráma lesz belőle. Most valami ilyesmi történt: a magyar államfő és a miniszterelnök között nyilvánosan is kirajzolódott egy markáns nézetkülönbség arról, mi legyen egy olyan uniós bírósági ítélettel, amely érzékeny társadalmi és alkotmányos kérdéseket érint.

Sulyok Tamás hétfőn közzétett bejegyzésében arról számolt be, hogy Orbán Viktor levélben tájékoztatta: a magyar kormány nem kívánja végrehajtani az Európai Unió Bíróságának döntését. Már önmagában ez a mondat is súlyos, mert ritka, hogy egy ilyen horderejű jogi konfliktus ennyire nyíltan, szinte pőrén kerüljön a nyilvánosság elé.

A vita gyújtópontjában a 2021-ben elfogadott, gyermekvédelminek nevezett törvény áll. Az uniós bíróság április közepén hozott ítélete szerint a szabályozás több ponton sérti az uniós jogot, különösen azért, mert az értelmezésük szerint összemossa a homos***ualitást a pe***íliával, és így szembemegy az Európai Unió alapjogi normáival.

Két hatalmi központ, egy kényes ügy

Sulyok reakciója nem a politikai odaszúrás, inkább a jogállami arányérzék felől érkezett. A köztársasági elnök a jogbiztonság fontosságát emelte ki, és arról beszélt, hogy az ítélet után olyan nemzeti jogalkotási megoldást kell kialakítani, amely egyszerre őrzi meg a gyermekek megfelelő védelmét, és közben összhangot teremt az uniós jog, az Alaptörvény és a nemzetközi jogi kötelezettségek között.

 

Ez a megközelítés lényegében nem a konfliktus kiélezését, hanem a feloldását célozza. Sulyok szavai alapján nem az a kérdés, hogy gyermekvédelem vagy uniós jog, hanem az, hogy lehet-e olyan szabályozást alkotni, amely nem esik szét jogi ellentmondásokban, és nem válik politikai jelképgyárrá.

Az államfő külön hangsúlyozta azt is, hogy az ügyben együttműködési kötelezettség terheli az érintett alkotmányos szerveket, vagyis a Kormányt és az Országgyűlést is. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy az új parlamenti erőviszonyok között olyan megoldás születik, amely társadalmi szempontból is megnyugtató lehet.

Orbán levele: nyílt elutasítás

Orbán Viktor levele ennél jóval direktebb hangot ütött meg. A miniszterelnök világossá tette, hogy a kabinet nem fogja végrehajtani az ítéletet, mert azt politikai természetű döntésnek tartja, amely szerinte komoly uniós jogi és alkotmányjogi aggályokat vet fel.

A kormányfő azt írta: „Magyarország kormánya az Európai Unió Bíróságának döntését nem hajtja végre.” Ez nem afféle ködös, sejtelmes diplomáciai formula, hanem kifejezett állítás, amely újabb feszültséget vihet a már így is terhelt magyar–uniós viszonyba.

Orbán érvelésének középpontjában az áll, hogy a luxembourgi testület döntése figyelmen kívül hagyja a magyar Alaptörvény bizonyos rendelkezéseit. Különösen azokat, amelyek a család fogalmát, valamint a gyermekek születési nemük szerinti önazonosságának védelmét rögzítik.

A gyermekvédelem mint közös nevező – és vitás terep

A kormány álláspontját korábban Gulyás Gergely is megerősítette. A Miniszterelnökséget vezető miniszter úgy fogalmazott: „A gyermekvédelem ügye Magyarországra tartozik, ezzel kapcsolatos döntéseket nekünk kell meghoznunk.” Ez a mondat politikailag könnyen mozgósít, jogilag viszont már nem ennyire egyszerű a képlet.

Sulyok Tamás ugyanis nem vitatta a gyermekek fokozott védelmének szükségességét, sőt, azt mondta, ebben teljes a nemzeti konszenzus. Az ő álláspontja inkább az, hogy ezt a célt nem lehet úgy szolgálni, hogy közben az ország figyelmen kívül hagyja azokat a jogi kereteket, amelyekhez maga is csatlakozott.

Itt válik igazán érdekessé az ügy: a felek látszólag ugyanazt mondják a gyermekek védelméről, mégis egészen más következtetésre jutnak. Ez a disszonancia már-már kafkai, mert a közös cél deklarált, a hozzá vezető út mégis szakadékszerűen eltér.

Jogi csörte vagy politikai üzenet?

Az Európai Unió Bírósága április közepén kimondta, hogy a kifogásolt magyar jogszabály több alapjogot sért, ezért összeegyeztethetetlen az uniós jogrenddel. Ezzel a döntéssel a magyar belpolitika egyik leginkább szimbolikus ügyébe nyúlt bele, ami borítékolhatóan nem maradhatott következmények nélkül.

A tartalom előállítása során mesterséges intelligenciát is alkalmaztunk.