Egy nyaralásnál kevés ijesztőbb pillanat van annál, mint amikor az ember még azt hiszi, van ideje nyugodtan összepakolni, aztán hirtelen már nem az a kérdés, mit visz magával, hanem az, hogy egyáltalán kiér-e időben az ajtón. Dél-Horvátországban most pontosan ez történt: magyar családok arról számoltak be, hogy az éjszaka közepén, gyerekekkel kellett menekülniük, miközben a lángok percek alatt veszélyesen közel értek.

A helyzetet nem az tette igazán rémisztővé, hogy valahol a távolban égett az erdő. Hanem az, hogy a tűz gyorsan mozgott, a szél pedig nem csillapította, hanem még inkább hajtotta előre. Ilyenkor az a néhány perc, amit egy turista normál esetben azzal tölt, hogy még visszamegy a töltőért, a papírokért vagy a gyerek kedvenc játékáért, hirtelen súlyos kockázattá válhat.

A közösségi oldalakon megjelent beszámolók különösen azért ütnek nagyot, mert nem hivatalos közlemények száraz mondatai, hanem olyan emberek reakciói, akik még pár órával korábban valószínűleg csak egy átlagos tengerparti estére készültek. Egy magyar nő azt írta: eleinte nem gondolták, hogy ekkora a baj, amikor elkezdték összeszedni a személyes dolgaikat. Aztán a tűz nagyon gyorsan terjedt, és „pillanatok alatt mellettünk kezdett el lángolni a terület”.

A legmegrázóbb mondat talán mégis az volt, hogy senki nem szólt nekik, senki nem evakuálta őket, végül maguktól kapták fel a holmijukat és menekültek el. Úgy fogalmazott: „így is perceken múlott az életünk”. Ennél tömörebben nehéz megfogni, milyen vékony tud lenni a határ egy nyaralóhelyi kellemetlenség és egy valódi életveszély között.

A tűz csütörtökről péntekre virradó éjjel csapott fel a dél-horvátországi tengerparton, és több száz lakost, valamint turistát kellett kimenekíteni. A lángok először a fenyőerdőt és a növényzetet pusztították, majd átterjedtek a házakra is egy olyan településen, ahová sokan épp a nyári nyugalom miatt érkeznek.

Mi történt pontosan a horvát tengerparton?

A helyszín Lokva Rogoznica, amely Splittől nagyjából 30 kilométerre délkeletre fekszik, és közigazgatásilag Omishoz tartozik. A horvát tűzoltók közül több tucatnyian dolgoztak az éjszaka folyamán a tűz megfékezésén, miközben a szél folyamatosan nehezítette a dolgukat.

Ivan Pavicevic, Omis alpolgármestere a horvát sajtónak arról beszélt, hogy a tűz tovább terjedt, és a szél egyáltalán nem segítette az oltást. Elmondása szerint több házat elpusztítottak a lángok, más épületeket pedig komoly veszély fenyegetett. Egy, a tűzben megsérült férfit kórházba vittek.

Ez a fajta tűz azért különösen veszélyes, mert a mediterrán térségben a száraz növényzet, a fenyőerdők és a széllökések együtt nagyon gyors helyzetromlást tudnak előidézni. Nem kell hozzá órákig tartó lángolás: elég néhány kedvezőtlen körülmény, és a tűz máris nemcsak erdészeti probléma, hanem lakóövezeti vészhelyzet.

A part menti településeken ráadásul sok a nyári vendég, akik nem ismerik a helyi menekülési útvonalakat, nem tudják, melyik kis utca hová vezet, és gyakran azt sem érzékelik elsőre, hogy a füst vagy a távolban látható narancsszínű fény valójában mennyire közeli veszélyt jelez. Egy helybéli hamarabb megérzi, mikor kell azonnal indulni. Egy turista sokszor még kivár.

Miért ennyire alattomos egy ilyen helyzet?

Az erdőtüzekkel kapcsolatban sokan fejben még mindig úgy képzelik el a veszélyt, mint egy lassan közeledő tűzfalat, amit messziről látni lehet. A valóság ennél sokkal kiszámíthatatlanabb. A fő kockázat nemcsak maga a láng, hanem a szélirány hirtelen változása, a sűrű füst, az izzó törmelék és az, hogy a tűz egyik vegetációs foltról a másikra nagyon gyorsan átterjedhet.

Ezért fordulhat elő, hogy valaki még úgy érzi, van ideje pakolni, aztán percekkel később már az autóba ugrik. A nyaralók ilyenkor gyakran abba a hibába esnek, hogy megpróbálnak túl sok mindent megmenteni. Pedig egy vészhelyzetben a sorrend nagyon prózai: emberek, iratok, telefon, gyógyszerek, és indulás. Minden más csak ezután jöhetne, ha egyáltalán marad rá idő.

A mostani beszámolókban épp ez az egyik legerősebb tanulság. A veszély nem mindig úgy érkezik, hogy szirénák, hangosbemondók és egyértelmű utasítások előzik meg. Néha a helyzet gyorsabban romlik annál, mint ahogy a hivatalos információ mindenkihez eljutna. Ez nem feltétlenül valakinek a hibája, inkább annak a jele, milyen nehéz egy éjszakai, gyorsan terjedő tűznél mindenkit időben elérni.

A közösségi médiában megjelenő videók és fotók ezért is tudnak fontosak lenni, még ha nem is helyettesítik a hatósági tájékoztatást. Sok utazó előbb látja meg egy helyi csoportban, hogy baj van a közelben, mint ahogy személyesen bárki kopogtatna nála. Ez viszont csak akkor segít, ha az ember nem legyint rá automatikusan.

Mit tudni a magyarokról és a hivatalos reakcióról?

Orbán Anita közösségi oldalán arról írt, hogy a külügyminiszter folyamatosan figyelemmel kíséri a tűzhelyzetet. A tájékoztatás szerint azok a magyar állampolgárok, akikről tudnak, illetve akik a konzuli szolgálathoz fordultak, jelenleg biztonságban vannak.

A közlés szerint a konzuli munkatársak az éjszaka során több esetben közvetlenül egyeztettek a horvát hatóságokkal azért, hogy a magyarok biztonságosan el tudják hagyni az érintett területet. Ez fontos részlet, mert egy ilyen helyzetben a legtöbb külföldi utazó nem azt várja a saját államától, hogy helyben átvegye az irányítást, hanem azt, hogy legyen elérhető, tudjon információt adni, és segítsen kapcsolatot teremteni a helyi szervekkel.

A konzuli szolgálat továbbra is kapcsolatban van az érintettekkel és a helyi hatóságokkal. A térségben tartózkodó magyarokat arra kérik, hogy kövessék a horvát hatóságok utasításait, és szükség esetén haladéktalanul forduljanak segítségért a Konzuli Szolgálathoz a +36 80 36 80 36-os számon.

Ez a gyakorlatban azért lényeges, mert pánikhelyzetben sokan rossz sorrendben kezdenek cselekedni: előbb posztolnak, rokonokat hívnak, szállásadóval vitatkoznak, vagy próbálják kideríteni, visszakapják-e a foglalás árát. Pedig amikor tényleges evakuálásról vagy menekülésről van szó, az elsődleges kérdés mindig az, hogy merre lehet biztonságosan kijutni, és ehhez melyik hivatalos csatorna ad megbízható információt.

Mit jelent ez annak, aki épp most nyaral a térségben?

A legfontosabb, hogy ne csak a saját apartman vagy hotel közvetlen környezetét figyelje. Erdőtűznél a veszély nem ott kezdődik, ahol már lángot látni az ablakból. Ha erős füstszag van, hamu hullik, a szél hirtelen forróbb levegőt hoz, vagy helyi csoportokban többen ugyanarról a tűzről írnak, azt komolyan kell venni.

Érdemes előre tudni, melyik az a főút vagy biztonságos irány, amerre szükség esetén el lehet indulni. Ez egyszerűnek hangzik, de sok apartmanház zsákutcás, meredek, szűk utcákban áll, ahol sötétben, kapkodva még a GPS sem mindig segítség. Aki nyaralás első napján megnézi, merre van a kijárat a településről, az vészhelyzetben komoly előnyben van.

Praktikus szabály az is, hogy éjszakára ne legyen teljesen szétszórva minden fontos holmi. Az útlevelek vagy személyik, a telefonok, töltők, gyógyszerek, autókulcs és némi készpénz legyen könnyen elérhető helyen. Vészhelyzetben nem a tökéletesen bepakolt bőrönd ment életet, hanem az, ha fél perc alatt indulni lehet.

A gyerekes családoknál különösen számít a rutin. Ha a szülő pánikol, a gyerek lefagyhat vagy elkezdhet ellenkezni, mert nem érti, mi történik. Ilyenkor a rövid, egyértelmű mondatok működnek: felöltözünk, beülünk, most indulunk. Nem kell mindent megmagyarázni azonnal, a gyorsaság sokszor fontosabb.

A nyaralóparadicsom és a valóság közti rés

Horvátország a magyarok egyik legnépszerűbb nyári célpontja, épp ezért egy ilyen hír különösen közel jön. Sokan pontosan ismerik azt az érzést, amikor este még a tenger morajlása hallatszik, reggel pedig már a strandot tervezik. Nehéz összeegyeztetni ezzel a képpel azt, hogy ugyanazon a helyen néhány óra alatt életveszélyes helyzet alakulhat ki.

Pedig a mediterrán nyarakhoz az utóbbi években egyre inkább hozzátartozik a szélsőséges hőség, a kiszáradt növényzet és az ebből következő tűzkockázat. Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne biztonságosan utazni, inkább azt, hogy a nyaralás mellé ma már egy kis helyzetismeret is kell. Ugyanúgy, ahogy vihar esetén figyeljük az időjárást, tűzveszély idején a helyi riasztásokat sem érdemes félvállról venni.

A mostani horvátországi éjszaka azért marad meg sokak emlékezetében, mert brutálisan gyorsan húzta ki a talajt a megszokott nyaralós biztonságérzet alól. És mert emlékeztet rá: néha tényleg percek döntenek. Ha valaki a térségben van, most a legjobb, amit tehet, hogy figyeli a hivatalos tájékoztatást, kéznél tartja a legfontosabb dolgait, és ha menni kell, nem vár még „egy kicsit”.

Hasznosnak találtad? Ha úgy gondolod, hogy mást is érdekelhet a cikk, ne felejtsd el megosztani!

A tartalom előállítása során mesterséges intelligenciát is alkalmaztunk.