Csontváry Kosztka Tivadar, a saját korában mellőzött művész ma már az egyik legismertebb (és vitathatatlanul legegyedibb) magyar festő. Münchenben, Hollósy Simon festőiskolájában tanult, ám a saját korában annyira nem értették meg és ismerték el a műveit, hogy az örökösei anyagárban, kocsiponyvaként akarták eladni a műveit, amelyeket végül Gerlóczy Gedeon mentett meg az enyészettől. Hazánkban csak egy 1963-as kiállítás tette őt ismertté és felkapottá.

Csontváry képei mély jelentésvilággal rendelkeznek, és ma éppen ebben rejlik a sikerük (sajnos valószínűleg ugyanebben rejlett a festő sikertelensége a saját korában). A művész Öreg halász című festménye egyenesen briliáns mögöttes üzenetet hordoz, elég csak alaposan szemügyre venni azt:

A halászt rendkívül szokatlan, asszimmetrikus, már-már zavarba ejtő módon ábrázolja a művész. És ez nem a véletlen műve. Nézzük csak, mi történik, ha tükrözzük a kép bal, majd a jobb oldalát:

A bal oldal tükrözésével egy szelíd, imára kulcsolt kezű halászt kapunk, már-már angyalian nyugodt háttérrel. A kép szinte idilli..

Ám ha a jobb oldalt tükrözzük, minden gyökeresen megváltozik: a gonosz elevenedik meg a szemünk előtt.. A halász helyett mintha maga az ördög ülne a csónakban, amely már szinte koporsónak tűnik. Mögötte háborog a tenger, és kitör a tűzhányó. Hihetetlen sötét dinamikát hordoz a kép… A festmény tehát megmutatja, hogy egyszerre jó és rossz is lakik bennünk, és mindkettő a szerves részünk. Hát nem bravúros művészi megoldás?

Neked mi a véleményed? Ne felejtsd el megosztani, hogy a barátaid is megnézhessék! Forrás: embers-eg.webnode.hu/