Egy nap egy férfi (nevezzük Sándornak) észrevesz az utcán egy tizenöt éves lányt az utcán koldulni. a férfi egy kávézóban ült, és onnan vette észre a lányt kint a hidegben gubbasztani egy lépcsőn. Karjában egy néhány hónapos babát tartott.

Amikor Sándor odalépett a lányhoz, látta, hogy potyognak a szeméből a könnyek. A férfi megkérdezte, nem éhes-e. Elvitte egy boltba, ahol Sándor vett ételt a lánynak és a kisbabájának. Majd pedig a kávézóban vett neki egy hamburgert, végül pedig süteményt fagylalttal.. Szemlátomást nagyon éhes volt!

Elmondta, hogy terhessége miatt kellett elszökni otthonról, mert a szülei nagyon haragudtak rá, és csúnyán veszekedtek. Sándor érdeklődött, hogy nem szeretne-e hazamenni. A lány azonban félt, hogy a szülei már nem fogadnák vissza őt, főleg mivel mielőtt elszökött, elemelt némi pénzt is.

Félt hazatelefonálni, de az ellen nem ellenkezett, hogy Sándor felhívja a szüleit, és puhatolózzon az ügyében. A lány anyukája vette fel a telefont. Amikor Sándor elmondta, hogy a lánya beszélne vele, a nő csak zokogott. Miután Sándor a lány kezébe adta a telefont, ő csak hallgatta az anyukáját sírni, majd beleköszönt a telefonba, és ő is elsírta magát… Ezután Sándor megvette a lánynak a buszjegyet hazáig, és pár dolgot, amikre az úton szükségük lehetett.

A lány nem győzött köszönetet mondani.. A buszról is buzgón integetett… Azóta Sándor minden karácsonykor kap tőle levelet. Már egyetemre jár, a kisfia pedig iskolába… Sándor pedig boldog, hogy tett valami jót ebben az életben! Néha nem is kell olyan sok, és megfordíthatjuk egy másik ember sorsát! Neked mi a véleményed?