Az alábbi történetet az interneten találtuk, és mivel tanulságosnak gondoljuk, megosztjuk Veletek. A történetet elmesélő hölgy (nevezzük Erzsébetnek) hazafelé utazott a zsúfolt metrón, amikor azt látta, hogy felszáll egy hölgy és a bekötött lábú kislánya, aki belé kapaszkodik, hogy ne essen el a tömegben.

Egy fiatal férfi felállt, hogy átadja a kislánynak a helyet, és az anya már hálálkodott érte, amikor egy ötvenes, jó fizikai állapotban lévő nő előre ugrott, és leült a helyre. A fiatalember tiltakozott, mert a helyét nem a középkorú nőnek, hanem a kislánynak akarta átadni.

– Ezt el kellett volna mondania, mielőtt leülök – válaszolt a hölgy. – Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy a kislány lába fáj, és neki van szüksége a helyre. – Na és?! – válaszolta a nő dühösen. – Ön rendkívül udvariatlan.

(A kép illusztráció)

– Ki vagy te, hogy így beszélj velem? Tudod te, ki vagyok én?! – Én udvarias voltam, te viszont képtelen vagy rá, és emberség sincs benned. Nem érdekel, hogy ki vagy. – A férjem a vezérigazgatója a… (itt egy nagy céget említett). Sokkal gazdagabb és erősebb vagyok, mint te! – a nő már üvöltött. – Ha annyira erős és gazdag, akkor hol a limuzin, miért metróval megy haza?

A nő elhallgatott, és a következő állomáson le is szállt… A férfi ekkora előzékenyen a helyre mutatott, és felkínálta a kislánynak. Aki csak látta és hallotta a történteteket, tapsban tört ki! Neked mi a véleményed? (A kép illusztráció)