Az emberiség történelme során mindig is makacsul tartotta magát az a hit, hogy élnek köztünk, vagy legalábbis a természet eldugott zugaiban olyan lények, amelyeket eddig még nem azonosítottak.

Ilyenek példának okáért a Jeti, az amerikai vadonok nagy lábú Big Foot-ja, vagy akár Dél- és Közép-Amerika csupakabrája. Máig sem lehet biztosan tudni, hogy ezen lények közül melyik fikció, és melyik létezik valójában.

Sajnos egyiknek a létéről sincsenek tudományos bizonyítékok, de rengeteg ember van, aki nem adja fel a reményt, és makacsul kutatja létezésüket. Hogy miért? Mert hisznek benne, hogy élnek ilyen lények a földön!

Nem véletlen, hogy ezt a bámulatos, az 5 legérdekesebb misztikus lényről szóló videót már több mint 20 millióan látták. Nézd meg velünk (Ráadásul a cikk több hasonló felvétellel a videó után folytatódik):

A kriptidek – azaz tudományosan nem igazolt, titokzatos állatok – közé tartozik a legendás Loch Ness-i szörny is, akit sokan csak „Nessie”-ként emlegetnek. A skóciai Loch Ness tó mély és zavaros vizének hátborzongató lakója először az 1930-as években került reflektorfénybe, amikor egy állítólagos fényképen hosszú nyakú, kígyószerű lény tűnt fel. Azóta számtalan szemtanú számolt be róla, és sokan úgy vélik, hogy Nessie egy túlélő őshüllő, talán egy plezioszaurusz lehet. Bár szonáros keresések és víz alatti kamerák hadát vetették már be a nyomára, a tudomány semmilyen kézzelfogható bizonyítékot nem talált – a mítosz mégis él.

Afrika mély dzsungeleiben élhet – legalábbis a helyiek elbeszélései szerint – a Mokele-mbembe, egy hatalmas, növényevő vízi lény, amelyet gyakran dinoszauruszszerűnek írnak le. A Kongó-medence mocsaras területein már a 18. század óta beszélnek egy furcsa lényről, amely olykor megzavarja a helyiek halászatát, vagy felforgatja a vízpartot. Több expedíció is indult a felkutatására, de minden próbálkozás kudarcot vallott. A helyi törzsek azonban megesküdnek arra, hogy látták – és félik is –, mint egy szent vagy természetfeletti lényt.

A Himalája hófödte hegyeiben már évszázadok óta keringenek történetek a Jetiről, a „Hegyi Emberről”. Egyes beszámolók szerint hatalmas, szőrös, két lábon járó lény, mások szerint inkább egy emberszabású majomszerű teremtmény. Tibetben és Nepálban a Jeti nem csupán mesehős, hanem a folklór és vallásos hit része is. Bár 20. századi hegymászók többször állították, hogy találtak furcsa lábnyomokat, vagy hallottak különös kiáltásokat, a nyugati világban továbbra is szkepticizmussal kezelik a létezését. A Jetibe vetett hit azonban ott helyben generációkon átívelően él tovább.

Íme egy videó a jetiről:

Közép-Amerika éjszakáinak rémisztő lénye, a csupakabra („kecskeszívó”) nevét onnan kapta, hogy állítólag kiszívja az állatok – elsősorban kecskék – vérét. A ’90-es évek Puerto Ricójából induló legenda szerint a csupakabra egy kistermetű, tüskés hátú, földön járó lény, amely éjjelente vadászik. A szemtanúk gyakran beszélnek izzó szemekről és fémes bőrű, idegenszerű testalkatról – ami sokak szerint földönkívüli eredetre utal. Bár állatokat valóban találtak vértelenül, a tudomány ezt általában más vadállatok, például kutyák vagy prérifarkasok támadásának tudja be. Ettől még a csupakabra ma is él a popkultúrában, videójátékokban és horrorfilmekben is.

Ausztrália sem marad ki a kriptozoológia világából – a kontinens egyik legismertebb misztikus lénye a Bunyip, amely állítólag a lápok, folyók és tavak rejtett vizeiben él. A 19. századi beszámolók szerint a Bunyip külseje változatos: volt, aki oroszlánfejűnek, mások fókaszerűnek vagy éppen madárszerűnek írták le. Az őslakos legendákban gyakran szerepel, mint büntető szellem, amely azokat ragadja el, akik megszegik a természet törvényeit. Bár a Bunyip ismeretlen a modern zoológiában, a történetek mélyén talán egy kihalt vagy rejtőzködő állatfaj maradványa rejtőzik – vagy épp az emberi képzelet lenyomata.

A magyar kriptid lényekről is készült videó, ráadásul igen színvonalas:

A kriptidek világa tehát nemcsak a fantáziát mozgatja meg, hanem kulturális lenyomat is: minden táj és közösség másként mesél, de az ősi vágy ugyanaz – hinni abban, hogy még nem fedeztünk fel mindent ezen a bolygón.