Botond mindig büszke volt rá, hogy kiváló férj. Úgy vélte, a férfi dolga biztosítani a családja számára mindent, amire szükségük lehet. Házassága kezdetén feleségével megállapodtak, hogy ő vállalja a megélhetéshez szükséges felelősséget, míg felesége szenvedélyének, a jótékonysági munkának élhet. Botond boldog volt, hogy megadhatja a szeretett nőnek azt az életet, amire vágyott, még akkor is, ha ez neki hosszú órákat és állandó hajtást jelentett.

Az utóbbi hónapokban azonban furcsa változásokat vett észre. Felesége többször említette, hogy Botond túl sok időt tölt a munkájával, és több együttlétre lenne szükségük. Bár megértette felesége vágyait, úgy gondolta, még néhány évig bírniuk kell így. Ezután anyagi biztonságuk annyira megerősödik, hogy végre mindkettejük számára több idő jut a közös pillanatokra. Úgy tűnt, a nő belenyugodott ebbe, hiszen egy ideig nem hozta fel újra a témát.

Egy nap azonban Botond korábban végzett a munkahelyén. Feldobott hangulatban vásárolt egy csokor virágot, és elhatározta, hogy különleges vacsorát szervez feleségével. Amikor belépett az otthonukba, olyan látvány fogadta, amire sosem számított volna.

A nappali közepén a szomszédasszony állt – az egyik ingében. Ez volt az egyetlen ruhadarab rajta. Botond megdermedt. A nő zavarodottan hátrált, majd feleségét szólította. Botond ekkor értette meg, hogy mi történik, amikor felesége megjelent. Fehér***űben volt, és minden természetességgel öl**te át a szomszédasszonyt.

Az addig idillinek hitt világ kártyavárként omlott össze. Botond próbálta felfogni, hogy a felesége és a szomszéd közötti ka**solat mikor kezdődhetett. Mi az, amit ő nem látott, és mi vezetett idáig? Ez az eset arra emlékeztet, hogy a házasság nemcsak anyagi alapokon nyugszik. A figyelem, a törődés és az érzelmi kapcsolódás hiánya mind romboló erővé válhat, ha nem veszik észre időben. Botond számára egy fájdalmas tanulság lett az, hogy a boldogság nem csupán a munkával teremtődik meg.