A titokzatos hátgödröcskék rejtélye

Talán már találkoztál vele, hogy egyes emberek hátán, közvetlenül a derék felett, két apró bemélyedés látható. Ezek az úgynevezett hátgödröcskék, melyeket nőknél Vénusz-gödröcskéknek, míg férfiaknál Apolló-gödröcskéknek neveznek. De vajon miért csak néhányunknak adatik meg ez a különös jellegzetesség?

Hamarosan elárulom, de következzen előbb néhány olyan érdekesség az emberi testen, amik a legtöbbünknél nincsenek meg, míg mások büszkén viselik őket.

Ha neked is van valami különleges apróság a testeden, ez a poszt tetszeni fog.

1. Darwin-pont – az evolúció apró emléke

A fül felső részén néhány embernél található egy apró, háromszög alakú dudor vagy redő – ez az úgynevezett Darwin-pont (vagy Darwin-gumó). Nevét Charles Darwinról kapta, aki úgy vélte, hogy ez a kis forma egykor az őseink hegyesebb, mozgékonyabb fülének maradványa lehetett, amely segítette a hangok irányának pontosabb érzékelését. Ma már csupán az emberek körülbelül 10%-ánál figyelhető meg.

Bár funkcionálisan nincs jelentősége, a Darwin-pont egy érdekes genetikai jelző. Előfordul, hogy családokon belül generációkon át öröklődik, más esetekben viszont teljesen eltűnik. Ez a kis forma nem betegség, nem rendellenesség – egyszerűen az evolúció apró üzenete, ami megmutatja, honnan jövünk. Egyesek még különlegesnek is tartják, mert ritka és kissé „ősibb” karaktert kölcsönöz az arcnak.

2. Hickey-vonal – a láthatatlan harmadik mellbimbó

Kevesen tudják, de az emberek 1–5%-ánál előfordul, hogy a mellkas vonalától a hasig futó tengely mentén megjelenik egy harmadik mellbimbó – apró, sokszor alig észrevehető bőrkiemelkedés formájában. Ezt orvosi néven polytheliának hívják, és teljesen ártalmatlan jelenség. Érdekesség, hogy anatómiailag a tejmirigy-elrendezés ősi mintázatát követi, ami a legtöbb emlősnél is megfigyelhető.

A legtöbb esetben a „plusz” mellbimbó annyira kicsi, hogy összetéveszthető egy anyajeggyel. Csak alapos vizsgálattal lehet felismerni, mi is az valójában. Egyesek büszkén vállalják, mint ritka testi jellegzetességet – mások inkább eltávolíttatják. Mindenesetre ez is azt mutatja, hogy az emberi test sokkal változatosabb, mint hinnénk, és az evolúció lenyomata még ma is ott van a bőrünk alatt.

3. A hajforgó iránya – egy apró genetikai titok

Ha valaha is megfigyelted a hajad forgását, talán észrevetted, hogy a legtöbb embernek egy forgója van, amely jobbra csavarodik. Ám a népesség kis hányadánál ez balra forog – és ez nem véletlen. Kutatások szerint a hajforgó irányát a genetika és az agyféltekék dominanciája is befolyásolhatja, sőt, némi összefüggés mutatkozik a kézdominanciával és a lateralizációval is.

A hajforgó irányát nem lehet megváltoztatni, hiszen a hajhagymák dőlésszöge születéskor meghatározott. Az viszont tény, hogy a balra forgó haj az emberek kevesebb mint 10%-ára jellemző, így különleges megjelenést adhat – még ha csak apróságról is van szó. Az emberi test egyedi mintázatai közül ez az egyik legfinomabb, de a genetikai kódunk szinte „aláírásként” viseli magán.

4. Kettős ín a csuklón – a rejtett evolúciós relikvia

Ha ökölbe szorítod a kezed, majd kissé hátrafeszíted a csuklód, talán észreveszel egy kiemelkedő ínszalagot a karod belső oldalán. Ez a palmaris longus ín – de az emberek mintegy 15–20%-ánál egyáltalán nincs jelen. Egyeseknél hiányzik mindkét karból, másoknál csak az egyikből. Ez az ín az ősi emlősöknél fontos szerepet játszott a kapaszkodásban és az ágakon való mozgásban, de ma már funkcionálisan szinte semmit sem befolyásol.

Sebészek gyakran használják ezt az inat pótlóanyagként plasztikai műtétekhez, mivel eltávolítása nem okoz semmiféle mozgás- vagy erővesztést. Egy apró, szabadon adható „alkatrész”, amit a természet ma már feleslegessé tett. Akiknek megvan, egy érdekes anatómiai emléket hordoznak – akiknek nincs, ők pedig a modern emberi evolúció következő lépését képviselik.

5. A nyelv hossza és a „csavarási képesség”

Vannak, akik képesek „U” alakba hajtani vagy megcsavarni a nyelvüket – mások viszont soha nem tudják megtenni, bármennyire is próbálják. A tudomány szerint ez részben genetikai, részben a nyelv izomrendszerének szerkezeti eltéréseiből fakad. A „nyelvcsavarók” aránya kb. 65–70%, de csak egy kisebb részük képes valódi hármas csavart formázni, ami rendkívül ritka.

A nyelv flexibilitása nemcsak genetikai kuriózum, hanem neuromuszkuláris érdekesség is: több mint nyolc különböző izom koordinált mozgásáról van szó, mindezt a világ egyik legérzékenyebb szervében. Bár gyakran pusztán bulitrükknek tartják, ez a képesség is egyéni anatómiai különbséget tükröz – sőt, bizonyos kultúrákban a „nyelvi ügyesség” a beszédkészséggel és a karizmával is összefüggésbe került.

És akkor vissza a misztikus hátgödröcskékhez

A hátgödröcskék megjelenésének oka mélyen gyökerezik az emberi anatómiában. Ezek a kis mélyedések ott alakulnak ki, ahol a bőr egy vékony szalag révén kapcsolódik az alatta lévő szövetekhez, pontosan a keresztcsonti ízületek fölött. Ez az a pont, ahol a medence a gerinchez csatlakozik. Míg sokan azt feltételezik, hogy ezek a bemélyedések a test izomtónusából vagy zsíreloszlásából erednek, valójában velünk született anatómiánk részei.

Összegzés

Akár a hátgödröcskék, akár a Darwin-pont, a harmadik mellbimbó, a hajforgó iránya vagy a hiányzó ín – mind azt bizonyítják, hogy az emberi test nem egyetlen „sablon” szerint épül fel. Minden apró eltérés, minden genetikai különcség a biológiai sokszínűség bizonyítéka.
És talán épp ezek a részletek teszik igazán egyedivé az embert – mert a testünk nemcsak működik, hanem történeteket is mesél arról, honnan jövünk, és mennyire különböző módokon lehetünk gyönyörűen emberiek.