Mikor kiderült, hogy beteg az újszülött csöppség, a szülei eldobták őt maguktól. Pár év múlva gyökeres változás történt:

Kazahsztánban az a szokás, hogy a fogyatékossággal született gyerekeket a szülők nem tartják meg, azokat eldobják maguktól. Kirillt, a kisfiút születése után a szülei ugyanúgy eldobták maguktól, mint sorstársait, mivel a kisfiú egyik karja nem fejlődött ki rendesen.

Négy éven keresztül élt egy gyermekotthonban, „nem túlzottan jó” körülmények között. Egy nap azonban aztán felragyogott a szerencsecsillaga: egy fiatal kanadai pár érkezett az árvaházba, akiknek azonnal megtetszett a kedves, mosolygós kisfiú.

Az örökbefogadást intéző kazah tisztviselő meg is kérdezte apától, hogy biztosak-e abban, hogy egy sérült kisfiú szeretnének örökbe fogadni. Ők azonban biztosak voltak!

Miután elintézték a papírmunkát, magukkal is vitték a kisfiút Kanadába, ahol már a repülőtéren találkozhatott az új nagypapájával. Képzelheted a kisfiú örömét és meglepetését, amikor meglátta, hogy a nagypapának hozzá hasonlóan csak az egyik karja fejlődött ki megfelelően.

Az örökbefogadó pár férfi tagja elmondta, hogy az apja (a kisfiú nagyapja) igazi példakép lehet majd a kisfiuk számára, mivel nemcsak hogy teljes életet él, de sikeres üzletember és paralimpikon is volt.

Mesébe illő ez a sorsfordulat, így a kisfiúnak már komoly lehetőségei vannak az életben, és példaképei is lehetnek.

Mindig van tehát remény: ne felejtsd el megosztani, hogy barátaid és ismerőseid is el olvashassák!