A műanyag szelektív hulladékgyűjtése egyre nagyobb figyelmet kap, ám sokan nincsenek tisztában azzal, mely anyagok helyezhetők a gyűjtőkbe. A műanyagok jelölése és fajtája határozza meg, hogy újrahasznosíthatók-e. Ezért elengedhetetlen, hogy megértsük, mely műanyagokat szabad, és melyeket tilos szelektíven gyűjteni.
Hirdetés
A műanyagokon található számok segítenek eligazodni. A polietilén (PE 1, 2, 4) például a leggyakrabban használt, újrahasznosítható anyag, amely ásványvizes palackokban, mosószeres flakonokban fordul elő. Ezeket kiöblítve nyugodtan elhelyezhetjük a szelektív gyűjtőben. Ezzel szemben a polivinilklorid (PVC, V-3), amely például padlóburkolatokban található, nem újrahasznosítható, így nem helyezhető a szelektív kukába.
A polipropilén (PP-5) szintén újrahasznosítható. Ezzel a műanyaggal joghurtos poharakban vagy margarinos dobozokban találkozunk. Ugyanakkor a polisztirol (PS-6), például az ételek szállítására használt dobozok, nehezen újrahasznosíthatók, és nem kerülhetnek a szelektív hulladékgyűjtőbe.
Hirdetés
Egyéb műanyagok, mint például a CD-tartók, szintén problémásak, mivel nem tartoznak az újrahasznosítható kategóriába. A nylon harisnyák, hungarocell, zsíros vagy szennyezett műanyagok szintén nem alkalmasak a szelektív gyűjtésre.
Az FKF honlapja részletes tájékoztatást nyújt arról, hogy mit lehet a műanyag szelektívbe dobni. A megfelelő gyűjtéssel csökkenthető a műanyag okozta környezetszennyezés, hiszen ezek az anyagok több száz év alatt bomlanak le, miközben káros anyagokat bocsátanak ki.
Hirdetés
A szelektív hulladékgyűjtés alapossága mindannyiunk felelőssége. Az anyagok tudatos válogatásával nemcsak a környezetet óvhatjuk, hanem hozzájárulhatunk az újrahasznosítási rendszerek hatékony működéséhez is.