Ahogy a mesében a hősök a homályos rejtélyek nyomába erednek, úgy a tudományos világ is újabb és újabb titkokat próbál feltárni. Egy nem mindennapi esemény, ami 2019-ben történt, most újra felkeltette a tudósok érdeklődését. Egy különös gravitációs hullám jelenség, amit a GW190521 néven azonosítottak, új lehetőségeket nyitott meg a párhuzamos univerzumok létezésének kutatásában. De vajon tényleg egy másik világból érkezett üzenet lenne ez, vagy csak a képzeletünk szüleménye?

A történet ott kezdődik, amikor a LIGO, a világ egyik legérzékenyebb gravitációs hullámokat észlelő berendezése, egy szokatlan jelet kapott. A gravitációs hullámok a tér-idő szövetének fodrozódásai, melyeket az univerzum legvadabb eseményei keltenek. Ezt a konkrét hullámot eredetileg két fekete lyuk összeütközésének tulajdonították. Azonban a Kínai Tudományos Akadémia kutatói merőben más magyarázattal álltak elő.

A kutatócsoport nemrég közzétett egy tanulmányt, melyben azt sugallják, hogy a hullám egy féregjáraton keresztül érkezett hozzánk egy párhuzamos univerzumból. A tanulmány címe – „A GW190521 egy másik univerzumból származó féregjárat-maradvány gravitációs hullámvisszhangja?” – már önmagában is felkelti a kíváncsiságot, hiszen egy olyan hipotézist vet fel, amely eddig csak a tudományos-fantasztikus könyvek lapjain létezett.

A kutatók szerint a GW190521-es esemény különösen érdekes, mert rendkívül rövid ideig tartott, és hiányzott belőle a tipikus spirálfázis, amelyet általában a fekete lyukak összeolvadásánál megfigyelnek. Felmerült a gyanú, hogy talán nem is egy szokványos fekete lyuk találkozásának tanúi voltunk, hanem valami egészen más eseményé: egy féregjáraton áthaladó jelé.

A féregjárat egy különös képződmény, amely két távoli pontot köt össze az univerzumban, és lehetővé teszi, hogy az információ, vagy akár az anyag, a megszokott tér-idő korlátait átlépve haladjon át rajta. A kutatók azt feltételezik, hogy ez a hullámjel egy másik univerzum fekete lyukainak összeolvadásából származik, és egy féregjárat „torkán” keresztül jutott el hozzánk.

Bár a kutatás még gyermekcipőben jár, és a tanulmányt nem bírálták el teljeskörűen, a tudományos világ máris izgatottan várja a további fejleményeket. A párhuzamos univerzumok gondolata már régóta izgatja a tudósok és a laikusok fantáziáját egyaránt. Alexander Vilenkin, ismert elméleti fizikus, például azt állítja, hogy az ősrobbanás utáni infláció nem mindenhol ért véget egyszerre, így a világegyetem különböző részein más és más univerzumok alakulhattak ki.

Vilenkin elmélete szerint a kozmikus infláció olyan folyamat, amely újabb és újabb univerzumokat hoz létre, mint apró buborékokat, amelyek hatalmasra nőnek, de sosem érhetjük el őket, mert az inflációs tágulás elkülöníti őket egymástól. Ebben a felfogásban mi magunk is egy ilyen buborékban élünk, és csak annak egy apró részét láthatjuk.

Bár az emberek többsége inkább a hétköznapi élet kihívásaival van elfoglalva, ezek az elméletek izgalmas perspektívát nyújtanak az univerzum működéséről és annak határait feszegető lehetőségekről. Bár a féregjáratok létezése még nem nyert bizonyítást, a lehetőség, hogy más univerzumokkal is kapcsolatba léphetünk, a tudomány határain túlmutató kérdéseket is felvet.

A valóság tükrei – öt rejtély, ami új fénybe helyezheti az univerzumot

Ha a párhuzamos univerzumok gondolata eddig csak elvont elméletnek tűnt, a GW190521-es esemény és annak lehetséges magyarázata most mintha rést ütne a valóság szövetén. A tudományos közösség figyelme egyre inkább a „mi van, ha…” kérdésre irányul – és ahogy ezek a kérdések mélyülnek, úgy tárulnak fel új, döbbenetes összefüggések is az univerzum természetéről.

Az univerzum tükörképe – ahol az idő visszafelé folyik

Egyes fizikusok, mint Sean Carroll, úgy vélik, hogy az univerzum szimmetriája megkövetel egy tükörvilág létezését, ahol az idő ellentétes irányban halad. Ez a hipotetikus „antiuniverzum” nem csupán fordított mozgásban létezne – minden energia, minden részecske és minden törvény tükörképként működne benne. Ha ez igaz, akkor ami nálunk születik, ott talán éppen elenyészik.
Az elképzelés merész, mégis logikus: a mi ősrobbanásunk lehet az ő világuk vége. A két univerzum így egyetlen kozmikus esemény két oldalán állna, mint a tükör két felülete – egymás nélkül értelmezhetetlenül.

A gravitációs hullámok: az univerzum titkos nyelve

A gravitációs hullámok olyanok, mint a világegyetem pulzusa. Ezek az apró tér-idő fodrozódások hordozzák magukban a kozmikus múlt lenyomatait – a fekete lyukak táncát, a neutroncsillagok ütközését, vagy talán valami még ismeretlenebb dolgot. A LIGO és a VIRGO detektorok képesek ezeket a rezdüléseket érzékelni, olyan pontossággal, mintha a Földön valaki a távoli Androméda-galaxisban koppantana egy asztalon.
De mi van, ha egy-egy ilyen jel nem illik bele az ismert mintákba? A kutatók szerint lehet, hogy ezek a „szabálytalan” hullámok valójában más univerzumokból származó üzenetek – az univerzum saját titkos nyelvén megfogalmazva.

A féregjáratok valósága – az elmélettől a lehetőségig

A féregjárat gondolata Einstein és Rosen nevéhez fűződik, akik matematikai alapon bizonyították: elméletileg lehetséges, hogy a tér-időben két pont között alagút keletkezzen. Az ilyen „Einstein–Rosen-hidak” áthidalhatják a fényévnyi távolságokat, sőt akár az időt is. A legtöbb modell szerint azonban ezek instabilak, és azonnal összeomlanának.
Kip Thorne Nobel-díjas fizikus és más kutatók viszont úgy vélik, hogy speciális, negatív energiájú anyaggal stabilizálhatók lennének. Ha ez valaha megvalósul, a féregjáratok nemcsak a galaxisok közti utazásra, hanem akár univerzumok közti átjárásra is szolgálhatnak – valóságos kozmikus kapuként.

A multiverzum-elmélet – végtelen valóságok tengere

A multiverzum-elmélet szerint minden lehetséges esemény, döntés vagy kimenetel valahol máshol már megtörtént. A kvantumfizika világában minden egyes „igen” és „nem” új univerzumot hozhat létre. A mi világunk így csak egyetlen hullám a végtelen lehetőségek óceánjában.
Ebből a nézőpontból a GW190521-hez hasonló jelenségek akár az univerzumok közti interferencia nyomai is lehetnek — mintha két valóság rezdülése egy pillanatra összeérne, és egy apró, felfoghatatlanul finom „kozmikus visszhangot” hagyna maga után.

Üzenet a másik világból – vagy csak egy visszhang önmagunkról?

Egyre több tudós mer feltenni olyan kérdéseket, amik korábban a sci-fi világába tartoztak: mi van, ha a gravitációs hullámok nem csupán fizikai rezgések, hanem információhordozók? Ha a féregjáratok valóban léteznek, talán nemcsak átjárók, hanem kommunikációs csatornák is – kozmikus vezetékek, amelyeken keresztül univerzumok „beszélgethetnek”.
Lehet, hogy a GW190521 valójában egy ilyen „beszélgetés” visszhangja volt? Egy üzenet, amit még nem értünk, de már hallunk? A tudomány egyelőre csak találgat, de az emberi kíváncsiság soha nem marad csendben. És ki tudja – talán amikor legközelebb a LIGO egy különös jelet fog, az már nem csupán a kozmosz suttogása lesz, hanem egy valódi hívás… valahonnan a túloldalról.

A tudományos közösség előtt még hosszú út áll, hogy igazolni tudja vagy megcáfolja ezeket a teóriákat. Azonban, mint minden úttörő felfedezés esetében, a legfontosabb, hogy nyitottak legyünk az új ötletekre, és ne féljünk a megszokott határaink átlépésétől. Hiszen ki tudja, talán egyszer egy ilyen felfedezés az egész világunkról alkotott képünket átalakítja.

Ahogy Albert Einstein egyszer mondta: A képzelet fontosabb, mint a tudás. A tudás határt szab, a képzelet azonban képes az egész világot megnyitni. Talán éppen most vagyunk a küszöbén egy ilyen felfedezésnek, amely megnyitja előttünk az univerzum újabb rejtett dimenzióit. Hogy mit hoz a jövő, azt csak az idő és a kitartó kutatás fogja megmutatni. De addig is, álmodjunk nagyot, hiszen az álmaink határozzák meg, milyen irányba halad a világunk.