Az alábbi történetet az interneten találtuk, és annyira megfogott, hogy úgy gondoltuk, érdemes elmesélnünk Neked is! Nem tudjuk, hogy hívják a hölgyet, aki eredetileg leírta a sztorit, de nevezzük őt Erikának történet kedvéért!

Erika leírja, hogy közel lakik a buszmegállóhoz, és csak a sarkon kell befordulnia, onnan már csak egy perc, ezért a busz érkezése előtt öt perccel bőven elég elindulnia. Egy nap azonban elnézte az órát, és sietnie kellett, mert amikor a sarkon befordult, már látta, hogy a kanyarban már ott a busz. Futott is teljes erőből..

Ám Erika nem volt elég gyors, és a busz előbb a megállóhoz. Erika mégsem adta fel, és még reménykedett. Végül aztán nem sikerült odaérnie, a hetes busz viszont elindult a megállóból, és már szemben haladt a nővel.

A fotó illusztráció! A sofőr nyilván látta, hogy Erika tanácstalanul áll a járdán, és láthatólag lassított. Idézzük: „Az index ott virít az arcomba, ajtó nyílik, vidám szemű, ősz szakállú sofőr bácsi üldögél a fülkében és megszólít: Kisasszony, jegyezze meg, soha nem szabad feladni!”

Az emberi hangnem és bánásmód az, ami képes szebbé tenni a napjainkat.. És ez nagyon ritka manapság… Neked mi a véleményed? Ne felejtsd el megosztani, hogy a barátaid is el olvashassák!