Van az a helyzet, amikor egy jogszabálytervezet nem pusztán paragrafusok halmaza, hanem sok ezer család számára egyetlen apró rés a falon, ahol végre bejöhet egy kis levegő. Most valami ilyesmi körvonalazódik a devizahiteles ügyek világában: egy olyan politikai kezdeményezés került az Országgyűlés elé, amely, ha átmegy, átmenetileg megakaszthatja a végrehajtások könyörtelen gépezetét, és némi mozgásteret adhat azoknak, akik évek óta a bizonytalanság szorításában élnek.

A Tisza Párt két képviselője, Hantosi István és Melléthei-Barna Márton olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely hivatalból és soron kívül felfüggesztené a devizahitelekhez kapcsolódó pereket, valamint az ezek nyomán futó végrehajtási eljárásokat. A leállítás addig tartana, amíg a kapcsolódó jogszabályok felülvizsgálata meg nem történik, vagyis a cél nem a végleges lezárás, hanem egyfajta időleges moratórium.

A tervezet még nem hatályos, de ha a parlament rábólint, akkor egyetlen döntéssel jelentős számú behajtási folyamat kerülhetne parkolópályára. Ez sokaknak nem megoldás lenne, hanem lélegzetvételnyi szünet – de néha épp ez a kis haladék a legnagyobb kincs, amikor egy család már a szétesés peremén tántorog.

A javaslat egyik legfontosabb eleme, hogy a felfüggesztés automatikusan lépne életbe, tehát az érintetteknek nem kellene külön kérvényt beadniuk. A bíróságoknak és a végrehajtóknak soron kívül kellene intézkedniük, hogy az érintett ügyekben semmilyen végrehajtási cselekményt ne lehessen végrehajtani.

Ez a gyakorlatban nagyon is földhözragadt dolgokat jelentene: megállhatna a munkabérből történő letiltás, befagyhatna a bankszámlák inkasszója, elmaradhatnának az ingatlanárverések, és a kilakoltatások is lekerülhetnének a napirendről. Magyarán: a rendszer nem darálna tovább ugyanazzal a kérlelhetetlen lendülettel, és ez sok családnak nem túlzás, hanem valódi menedék lehetne.

A tervezet a már előrehaladott ügyekre is kitér. Ha egy ingatlanárverésen már érkezett licit, a vevőnek csak az eljárás folytatása után kellene megfizetnie a vételárat; ha pedig már utalt, de még nem jutott birtokba, akkor az előleg kivételével visszakérhetné a pénzét. Ez a rész mutatja, hogy a javaslat nem csupán elvi síkon mozog, hanem próbálja kezelni a legkuszább, legingoványosabb helyzeteket is.

Az egyik legerősebb pont mégis az új felelősségi szabály. A javaslat szerint ha egy bíróság vagy végrehajtó elmulasztja időben elrendelni a felfüggesztést, és ebből kára származik az adósnak, azért az adott szereplő anyagi felelősséggel tartozna. Ez már nem puszta adminisztratív intelem, hanem kemény ösztönző: aki hibázik, az komoly árat fizethet.

Fontos ugyanakkor, hogy ez a stop nem egyenlő a tartozások eltörlésével. Az adósok a felfüggesztés idején is dönthetnek úgy, hogy önként tovább fizetik a hitelt, vagyis a konstrukció nem söpri le az asztalról a fizetési kötelezettséget, csak időlegesen fékezi meg a kényszerintézkedéseket.

A védőernyő azoknak a folyamatban lévő ügyeknek szólna, amelyek a devizahiteles törvények hatálya alá eső fogyasztói szerződésekből erednek. Ez jellemzően a 2000-es évek közepén felvett svájci frank- vagy euróalapú jelzálog- és személyi hiteleket jelenti, vagyis azt a hitelkonstrukciót, amelynek utórezgései máig nem csillapodtak.

Pontos adat nincs arról, hány kizárólag devizahiteles végrehajtás fut jelenleg, de a teljes végrehajtási rendszer nagyságrendje alapján több százezres, akár milliós érintettség sem tűnik légből kapottnak. Ez már nem marginális ügycsoport, hanem rendszerszintű társadalmi probléma, amelynek súlya régen kinőtte a szűk jogi szakzsargon kereteit.

A javaslat mögött ráadásul nem légüres tér van, hanem komoly jogi háttér. Az Európai Unió Bírósága márciusban egy magyar ügy kapcsán ismét világossá tette, hogy a fogyasztóvédelmi jog nem engedi, hogy nemzeti elévülési szabályok elzárják az utat az érvénytelen szerződések következményeire való hivatkozástól, különösen akkor, ha a fogyasztó a szerződéskötéskor nem ismerhette fel egy feltétel tisztességtelen jellegét.

Ez a verdikt különösen azoknak adhat reményt, akik szerint az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás hiányos vagy elégtelen volt. Hazai oldalon is akad kapaszkodó: az Alkotmánybíróság már 2015-ben kimondta, hogy a devizahiteles perek ideiglenes felfüggesztése önmagában nem alkotmányellenes, ha arányos célt szolgál és időben korlátozott marad.

Persze a történet korántsem fekete-fehér. A Tisza Párt az átmeneti védelem szükségességét hangsúlyozza, míg a bankok hűvösebben szemlélik a helyzetet. Csányi Sándor, az OTP Bank elnöke a HVG-nek úgy fogalmazott: „Azt gondoljuk, [az EUB friss döntése] nem rajzolja át alapvetően a magyar devizahitelesek helyzetét. Mi igazolni tudjuk, hogy korrekten tájékoztattuk az ügyfeleinket.”

A végrehajtói oldal sem nyugodt, ott is vibrál a feszültség. Egy zárt szakmai fórumon elhangzott mondat – „Lebeg felettünk ez a nyomorult államosítás” – jól érzékelteti, mennyire borzolt a légkör, és mennyire nem csak az adósok érzik úgy, hogy most valami nagyobb átrendeződés küszöbén áll az egész rendszer.

Saját, óvatos kritikaként azért érdemes hozzátenni: egy átmeneti felfüggesztés humánus és indokolható lépés lehet, de önmagában nem oldja meg a devizahitelezés évtizedes gordiuszi csomóját. Ha a politika csak tűzoltásra használja ezt az eszközt, miközben a mélyebb szerkezeti hibák érintetlenek maradnak, akkor a mostani fellélegzés később újabb csalódásba fordulhat. Röviden: ez jó irány lehet, de önmagában még nem a nagy megfejtés, csak egy fontos etap.

Az érintett családoknak jelenleg a legfontosabb tudnivaló, hogy amíg a javaslatból nem lesz hatályos törvény, addig a most futó eljárások jogilag nem állnak le. Vagyis nem érdemes hátradőlni abban a hitben, hogy „na, akkor ez le van tudva”, mert egyelőre nincs leütve semmi.

A legpraktikusabb lépés most az, ha az adósok felveszik a kapcsolatot az ügyvédjükkel, a bírósággal és a végrehajtóval, hogy tisztán lássák az ügyük aktuális állását. Akiknél már árverés vagy kilakoltatás van a levegőben, azoknak különösen sürgős tisztázniuk a menetrendet és a rendelkezésre álló jogi lehetőségeket, továbbá minden banki és végrehajtási iratot pedánsan, rendszerezetten megőrizniük.

A következő napok és hetek kulcsa a parlamenti menetrend lesz. A valódi fordulópontot nem maga a javaslat benyújtása, hanem az elfogadás és a hatálybalépés napja jelenti majd, mert csak akkor válhat a mostani remény kézzelfogható valósággá.

A tanulság talán az, hogy a devizahitel nem csupán pénzügyi termék volt, hanem sokak életében sorsfordító, olykor tragikus erejű döntés következménye. Ha ez a törvény megszületik, átmeneti nyugalmat hozhat a viharban – és néha ez sem kevés. De az igazi feladat továbbra is az, hogy a rendszer ne csak szünetet adjon, hanem végre igazságosabb, átláthatóbb és emberibb választ is találjon erre a régóta sajgó sebre.

A tartalom előállítása során mesterséges intelligenciát is alkalmaztunk.