Van valami különös vonzereje azoknak a történeteknek, amelyekben a szerencse nem egyszer, hanem újra és újra ugyanannál az embernél kopogtat. Az ilyesmi első hallásra már-már meseszerű, mégis nagyon is valós: egy idahói férfi 29 év leforgása alatt összesen 18 alkalommal nyert a lottón, és most arról is beszélt, minek tulajdonítja ezt a rendkívüli szériát.

Robert Bevan neve mára szinte egybeforrt a lottónyeremény fogalmával, noha ő maga meglepően földhözragadtan beszél a sikereiről. Nem valamiféle titkos képletet, misztikus praktikát vagy rafinált matematikai rendszert emleget, hanem egyszerűen azt mondja: számára ez inkább közös hobbi, mintsem pénzügyi stratégia.

A történet 1997-ben indult, amikor Bevan először nyert. Akkor hét szerencsés egyikeként egy Chevrolet Blazert vihetett haza, ami már önmagában is emlékezetes kezdetnek számított, de ez még csak a nyitány volt egy egészen szédítő sorozathoz.

 

A későbbi években a férfi újabb és újabb nyereményeket gyűjtött be. Volt köztük 200 ezer dolláros főnyeremény, 20 ezer dolláros összeg, valamint több kisebb, ezer és ötezer dollár közötti kifizetés is – vagyis nem egyetlen nagy villanásról, hanem hosszú távon ismétlődő szerencséről beszélünk.

A Daily Mail beszámolója szerint Bevan többféle játékban is sikeresnek bizonyult. Ez azért is érdekes, mert sokan hajlamosak rögtön valamilyen különleges mintázatot vagy „biztos tippet” keresni a háttérben, ő azonban lehűti ezeket a találgatásokat.

Elmondása szerint nincs semmi hókuszpókusz a dologban. A feleségével szinte nap mint nap vesznek sorsjegyet, többnyire akkor, amikor bevásárolnak vagy megállnak a benzinkútnál, és ez az évek során afféle megszokott, kedves rituálévá szelídült.

A legérdekesebb talán mégsem az, hogy hányszor nyert, hanem az, ahogyan a saját szerencséjéről gondolkodik. Legutóbbi, 50 ezer dolláros nyereményének átvételekor úgy fogalmazott: „Az igazi szerencsém, hogy 40 éve egy csodálatos nővel vagyok együtt.” Ez a mondat valahogy sokkal többet elárul róla, mint bármelyik nyereménylista.

Ebben van valami üdítően emberi, már-már meghitt. Miközben a lottó körül rendszerint a pénz, az esélyek és a hirtelen jött vagyon körüli hűhó dominál, Bevan történetében ott bujkál egy csendesebb, rokonszenvesebb igazság: a közösen megélt szokások néha fontosabbak, mint maga a jackpot.

Persze ettől még adja magát a kérdés, hogy tényleg puszta véletlenről van-e szó. Józan ésszel nézve 18 nyeremény 29 év alatt egészen elképesztő, és bár nem lehetetlen, azért minimum bizarrul ritka. Kritikusan szemlélve azt is érdemes hozzátenni, hogy az ilyen történetek könnyen romantizálják a szerencsejátékot, miközben a legtöbb játékos számára a lottó hosszú távon inkább költség, mint befektetés.

A cikk egy másik híres nyertesre, Stefan Mandelre is kitér, aki 14 alkalommal nyert a lottón. Az ő esete már egészen más tónusú, mert nála nem a spontaneitás vagy a családi rutin, hanem egy aprólékosan kidolgozott rendszer állt a háttérben.

Mandel módszere azon alapult, hogy emberek közösen dobtak össze nagyobb összeget, így növelve az esélyeiket. Egy ilyen akció végül 19 ezer dolláros nyereményt hozott, amiből neki 4 ezer dollár jutott – ez pedig elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy családjával Romániából Ausztráliába költözzön.

A történet itt sem ért véget, sőt, igazán itt vált regényessé. Mandel szindikátusa, az International Lotto Fund, vagyis az ILF, összesen 14 alkalommal nyert, ami már nemcsak feltűnő, hanem a hatóságok számára is gyanús lett.

Bár a konstrukció sokak szemében aggályosnak tűnhetett, technikailag nem bizonyult törvénysértőnek. A vizsgálatok végén sem Mandelt, sem az ILF-et nem marasztalták el, minden vád alól felmentették őket – ami jól mutatja, milyen hajszálvékony mezsgyén mozoghat a leleményesség és a rendszer kijátszásának gyanúja.

A lottótörténelem másik emblematikus alakja Joan Ginther matematikus, aki 1993 és 2010 között négy különböző alkalommal összesen 20,4 millió dollárt nyert. Ez az adat már önmagában is olyan súlyú, hogy az ember óhatatlanul elidőzik rajta: négy alkalommal ekkora összeget elvinni szinte felfoghatatlan.

Mégis, Robert Bevan története valamiért másként hat. Nincs benne a nagy rendszerek hideg logikája, sem a számítások fenséges precizitása; inkább egy hétköznapi amerikai házaspár szokásainak kissé meseszerű, de szerethető krónikája bontakozik ki belőle.

A tanulság talán az, hogy a szerencse fogalma sokkal árnyaltabb annál, mint amit egy kaparós sorsjegy vagy egy lottószelvény sugall. Jól hangzik a pénznyeremény, persze, és a személyi kölcsön vagy a befektetés kulcsszavainál sokkal csábítóbbnak tűnik a hirtelen jött vagyon, de a történet végén mégis az marad meg igazán, hogy Bevan szerint nem a dollárok tették gazdaggá az életét. Hanem az, hogy négy évtizede van mellette valaki, akivel még a benzinkúton vett sorsjegy is közös élmény.

A tartalom előállítása során mesterséges intelligenciát is alkalmaztunk.

Fotó: idaholottery/Instagram