A mai világban egyre ritkább az olyan házasság, ahol a férj és a feleség komolyan gondolja a „holtomiglan holtodiglant”. Ez a rövid kis történet egy ilyen párról, Preble Staverről és feleségéről, Isabell Whitneyről szól, akik miután a második világháborút követően egybekeltek, 96 éves korukig, 2017-ig nagy szeretetben tartottak ki egymás mellett.
Hirdetés
A házaspár boldog életet élt, 5 gyermekük született, akiket nagy szeretetben neveltek fel. Sajnos azonban egyszer minden szép dolog véget ér, 2013-ban a hölgynél demenciát diagnosztizáltak az orvosok, a férje pedig már ekkor nem tudott járni, csak tolószékkel közlekedett.
A család közösen eldöntötte, hogy idősek otthonába költöznek, ám ott sajnos külön lakrészben kellett lakniuk (a nők és a férfiak külön kerültek elhelyezésre). Szerelmükre jellemző, hogy a feleség még akkor is emlékezett a férjére, amikor már komoly szellemi leépülés állapotába került.
Hirdetés
A férfi 96. születésnapját a párnak megengedték, hogy találkozzanak, a hölgy pedig rázendített a boldog születésnapot című dalra. Ez azért is nagy szó, mert ekkor már szinte semmire sem emlékezett, és már beszélni is alig tudott. Ekkora volt köztük a szeretet és a szerelem!
Hirdetés
Ezidőtájt az orvosok már elmondták a családtagoknak, hogy az idős pár tagjainak már sajnos nem sok van hátra. A férfi utolsó születésnapi kívánsága az volt, hogy hadd szunyókálhasson egy kicsit a feleségével közösen, hagyják őket magukra.
Nem sokkal később, még a saját 96. születésnapja előtt, az asszony elhunyt. A férje fél nappal később pedig követte…
Gyönyörű életük volt együtt, és nem akartak egymás nélkül tovább élni. Nyugodjanak békében!