Marco Deplano a fiatal urológus Szardínia szigetén, egy kórházban dolgozik. Közösségi oldalán egy emlékezetes találkozásról ír, ami azóta sem ment ki a fejéből. A fiatal orvos leírja, hogy egy kollégája konzultációt kezdeményezett egy előrehaladott daganatos betegségben szenvedő hölggyel kapcsolatban, akinek  igen rosszul működtek a veséi.

Miután Marco megvizsgálta a 70-en túl, de a 80-hoz közelebb járó, igényes megjelenésű, szépen kilakozott körmű hölgyet, valamint átnézte a papírokat, és megcsinálta az ultrahang vizsgálatot, elmondta neki, hogy sajnos a veséi nem működnek megfelelően, és azért katétert fognak neki beültetni. A hölgy visszakérdezett, hogy akkor két zacskó lesz majd rajta? Az orvos azt mondta, hogy sajnos nincs más választás.

Ezután csendben ültek, míg a hölgy rá nem kérdezett a doktor nevére. Ezzel elindult egy beszélgetés kettejük között. A hölgy megkérdezte, lenne-e rá néhány perce. Az orvos készséggel belement, mire a hölgy elmondta, hogy ő úgy érzi, már 15 évvel ezelőtt meghalt, amikor elvesztette a fiát, az orvos együttérzett vele, mire folytatta, hogy 10 éve ismét meghalt, amikor megállapították nála a daganatos betegséget.

De most már úgy érzi, szeretne a fiával találkozni, és nem kell tovább harcolnia. Rákérdezett, mennyivel hosszabbítja meg az életét, hogyha katétert ültetnek be neki. Illetve milyen terhet jelent majd a gyermekeire.

– Mi történik, ha visszutasítom a zacskókat? Őszintén válaszoljon, nagy fájdalmaim lesznek? – Az Ön döntése, de…