Natalia Grace világszerte ismert üzleti coach és motivációs népszerű előadó bestsellerré vált könyvében mutatta be egyik sokat támadott, azonban egyre szélesebb körben elismert elméletét, a genetikai szegénység törvényét.

Ez a törvény kimondja, hogy az emberek a gondolkodás által mintegy beleprogramozzák, továbbörökítik a szegénységet a gyerekeikre. Natalia mindössze négy alapvető útját különítette el annak, ahogyan tönkretehetjük gyerekeink hozzáállását az élethez, ami végül szegénységet redményez.

1.) Hozzáállás: ha valaki megszokja, hogy olyan környezetben nő fel, ahol toldozgatják-foldozgatják a dolgokat, nem törekszenek a lakás (még ha szerény) harmóniájára, megszokja, hogy neki ennyi jár, ő ezzel eggyé válik, maga sem törekszik többre. Ezzel szemben rengeteg olyan, szerény bevételből gazdálkodó idős embert ismerünk, akik nagyon szép rendben tartják a környezetüket, és sok esetben ezek az emberek annyi pénzt tudtak félretenni szinte a semmiből, hogy azon a pazarló életmódot élő, jóval nagyobb keresetű fiatalok is meglepődnek.

2.) Nyárspolgárság: akkor is a régi, elnyűtt ruhát hordjuk, ha már van új, amit azonban majd csak akkor veszünk elő, amikorra az is veszít a fényéből. Itt nem anyagi, hanem gondolkodásbeli probléma van, az illető mindig a jövőre készül, és csakis arra. Sosem él a jelenben.

3.) Koldus-komplexus: Egyes emberek úgy érzik (és ezt a gyerekeiknek is továbbadják), hogy ha akár csak néhány fillért is költenek saját magukra, akkor menten elszegényednek. Ezért nem adnak a ruházatukra sem, és könnyen lehet, hogy éppen emiatt esnek el olyan lehetőségektől az életben, amelyek lehetővé tennék számukra, hogy többet kereshessenek, és elinduljanak végre kifelé a gödörből.

4.) Nyomorúság beprogramozása a tudattalanunkba Aki szegénységtudatban nő fel, az akár elfogadja azt, akár harcol ellene, mindenképpen meghatározza az életét. Vagy a negatív értelemben vett életelemünkké válik a szegénység, vagy megpróbálunk kitörni belőle, és egész életünkben hajtunk, de az omladozó falak, a hónap végi kenyérhéj mind-mind ottmarad a tudatalattinkban, központi helyen.

És akkor mi a megoldás? Ne gondolkodjunk zárt és megváltoztathatatlan fogalmakban, és ne címkézzük magunkat „szegény ember”-nek.  Pláne ne adjuk tovább az ilyen gondolatokat a gyerekeinknek. Állapotok vannak és lehetőségek. Az állapotunkon változtathatunk, ha élünk a lehetőségeinkkel. Fontos, hogy meglássuk a saját értékeinket, mert ennek gyakorlati haszna van: az erősségeink segíthetnek nekünk kijönni az olyan állapotokból, helyzetekből, amiben nem szeretünk lenni! Soha nem késő! Egyetértesz? Akkor ne felejtsd el megosztani!