Ebéd előtt a 80 éves úr (nevezzük János bácsinak – kitalált név) megfogja a kanalat, és megkérdezi a fiát (nevezzük Gábornak – kitalált név), hogy mit tart a kezében.
Gábor válasza triviális: “Ez egy kanál, azzal szoktunk enni.”
Az apa azonban nem tágít. Csak néhány perc telik el, és újra megkérdezi ugyanazt.
Hirdetés
Gábor kicsit ingerültebben válaszol: ”Édesapám, már egyszer elmondtam: az egy kanál!”
Mindez ugyanígy lezajlik kisvártatva, és Gábor már felemelt hangon és türelmetlenül válaszol.
Amikor János bácsi negyedszerre is megkérdezi ugyanazt, Gábor kifakad.
“Miért kérdezgeted folyamatosan tőlem ezt? Már az első kérdésednél elmondtam, hogy ez egy szerencsétlen kanál. Nem tudod felfogni, amit mondok?”
János bácsi leszegte a fejét, és meg sem szólalt, kiment a konyhából, és egy naplóval tért vissza: “Az életem, miután megszületett a fiam!”
Megkéri a fiát, olvassa fel, mit lát rögtön a legelső oldalon:
Hirdetés
“Ma a hároméves kisfiam a konyhában felfigyelt a kanálra. Megkérdezte, hogy micsoda. Azt válaszoltam, hogy kanál, és azzal eszünk. A kíváncsisága azonban csillapíthatatlan volt, mert további hússzor megkérdezte, mi az. Én pedig hússzor megadtam nagyjából ugyanazt a választ. Én is alig hittem el, de nem lettem ideges a kérdezősködéstől, és mindig türelmesen válaszoltam.”
Ha szüleid már idősek, légy velük türelmes, é szeresd őket feltétel nélkül, ahogy ők is téged gyerekkorodban. Beszélgess velük, látogasd meg őket, vigyázz rájuk!
Neked mi a véleményed?
