Mély megrendüléssel számolt be egy Bács-Kiskun vármegyei település önkormányzata arról, hogy elveszítették a város egyik meghatározó közéleti szereplőjét. A szomorú hírt csütörtökön tették közzé a település hivatalos közösségi oldalán, rövid, mégis súlyos bejelentés formájában.

A közlemény hangvétele végig visszafogott és méltóságteljes maradt, mégis átütött rajta a valódi fájdalom. A városvezetés olyan emberről emlékezett meg, aki hosszú időn keresztül a helyi közösség javát szolgálta, és akinek távozása sokak számára személyes veszteséget jelent.

A búcsú szavai nem csupán hivatalos mondatok voltak, hanem őszinte, bensőséges főhajtás egy olyan életút előtt, amely munkájával és emberi tartásával is nyomot hagyott. A településen érzékelhető gyász nem hivalkodó, inkább csendes és súlyos, afféle szívszorító közösségi fájdalomként jelent meg.

A megemlékezés elején egy idézet is szerepelt, amely különösen erős érzelmi töltetet adott a bejegyzésnek: „Amikor Isten látta, hogy az út túl hosszú, a domb túl meredek, a légzés túl nehéz lett, átölelt és mondta: gyere haza”. Ezzel a mondattal a városvezetés azt a veszteséget próbálta szavakba önteni, amelyet a közösség most átél.

A későbbi sorokból már egyértelműen kiderült, hogy Soltvadkert alpolgármestere, Kárász András hunyt el. Halálhíre nemcsak a városházán, hanem a település mindennapjaiban is nagy űrt hagy maga után, hiszen az önkormányzat szerint olyan ember távozott, akinek jelenléte sokak számára jelentett kapaszkodót.

A hivatalos közlés szerint Kárász András munkáját nem puszta feladatként vagy kötelezettségként élte meg. A városvezetés megfogalmazásában a közösségért végzett tevékenysége „szívből vállalt szolgálat” volt, amelyet alázattal, tiszta szándékkal és komoly felelősségtudattal látott el.

A róla szóló sorokból egy derék, emberséges és higgadt személy képe rajzolódik ki. Olyan valakiként emlékeztek rá, akihez bárki bizalommal fordulhatott, mert nem a gondokat szaporította, hanem a kiutat kereste, és minden helyzetben türelemmel, jó szándékkal próbált segíteni.

Ez a fajta hozzáállás a közlemény szerint nem alkalmi gesztus volt, hanem egész személyiségét átható vonás. A város számára ezért nem csupán egy tisztséget betöltő vezető távozott, hanem egy olyan ember is, akinek jósága, tisztessége és segítőkészsége sokak emlékezetében megmarad.

A búcsúüzenet kitért arra is, hogy Kárász András betegségét nagy méltósággal viselte. A legnehezebb időszakokban is megőrizte hitét és reményét, és hű maradt azokhoz az értékekhez, amelyek egész életében jellemezték.

A városvezetés szerint ez a tartás különösen megrendítő és példamutató volt. Nem teátrális, nem fellengzős módon írtak róla, hanem csendes, súlyos tisztelettel, ami még inkább érzékelteti, mennyire sokat jelentett Soltvadkert számára.

A közlemény egyik leginkább emlékezetes mondata így szólt: „Emlékét nemcsak a munkája őrzi majd, hanem az a jóság, emberség és tisztesség is, amit maga után hagyott. Egy kiváló ember ment el túl korán”. Ezek a szavak egyszerre hordoznak hivatalos búcsút és nagyon is emberi fájdalmat.

A megemlékezés lényege néhány pontban is összefoglalható:

Soltvadkert önkormányzata csütörtökön közölte a halálhírt hivatalos közösségi oldalán.

Kárász András Soltvadkert alpolgármestereként szolgálta a várost.

A közlemény szerint mindig a megoldásokat kereste, és bárki fordulhatott hozzá bizalommal.

Betegségét méltósággal és példás belső erővel viselte.

Az önkormányzat saját halottjának tekinti.

A városvezetés külön hangsúlyozta, hogy az elvesztése pótolhatatlan veszteség a település számára. Ez a megfogalmazás nem üres frázisnak hat, hanem nagyon is valóságosnak, mert a közlemény minden sora arról árulkodik, hogy Kárász András személye jóval több volt egy hivatalnál vagy közéleti szerepnél.

Az is kiderült, hogy Soltvadkert önkormányzata saját halottjának tekinti az elhunyt alpolgármestert. Ez a gesztus világosan mutatja, milyen nagyrabecsülés övezte, és mennyire szerves része volt a város közösségi életének.

A róla alkotott kép nem cicomás és nem mesterkélt, inkább sallangmentes és emberközeli. Egy olyan ember emléke bontakozik ki belőle, aki döntéseiben, segítő szavaiban és mindennapi jelenlétében is a közösséget tartotta szem előtt, és ez ma különösen nagy súllyal esik latba.

Halálhíre 2026. május 14-én, csütörtökön 12:55-kor jelent meg. A közzétett sorok alapján Soltvadkert most egy olyan veszteséget gyászol, amelynek nyoma még sokáig ott marad a város közéletében és az emberek emlékezetében.

Kárász András emlékét a település tisztelettel őrzi meg. A város búcsúja rövid volt, de súlyos és mélyen emberi.

A tartalom előállítása során mesterséges intelligenciát is alkalmaztunk.