Világszerte közismert tény, hogy a nők általában hosszabb ideig élnek, mint a férfiak, de ennek pontos oka sokáig vitatott maradt. Egy nemrégiben készült átfogó kutatás szerint nem csupán az életmód vagy a genetikai különbségek felelősek ezért, hanem sokkal mélyebb biológiai tényezők. A Duke Egyetem és a Dél-Dániai Egyetem tudósai 250 évre visszamenőleg elemezték a halálozási adatokat, hogy megértsék, mi rejlik a nemek közötti eltérő élettartam hátterében.

A kutatók olyan időszakokat vizsgáltak, amikor az emberek élettartama rendkívül alacsony volt. A vizsgált populációk között voltak afrikai rabszolgák az 1800-as évek elejéről, éhínségek áldozatai Svédországban, Írországban és Ukrajnában, valamint kanyarójárványok által sújtott izlandiak. Ezekben a drámai történelmi helyzetekben a nők csecsemőkoruktól kezdve jelentős túlélési előnyt mutattak a férfiakkal szemben.

Egy különösen sokkoló példát az 1933-as ukrán éhínség szolgáltatott, ahol a született lányok átlagosan 10,85 évet éltek, míg a fiúk csupán 7,3 évet. Ez a három és fél évnyi különbség már csecsemőkorban is szembetűnő volt, ami azt mutatja, hogy a túlélési előny nem csupán az életmódból vagy a társadalmi helyzetből fakadt.

A kutatás arra is rávilágított, hogy a nők túlélési előnye részben biológiai alapokon nyugszik. Az ösztrogén hormon, amely természetes módon jelen van a női szervezetben, jelentős szerepet játszhat ebben. Az ösztrogén nemcsak az immunrendszert erősíti, hanem számos más élettani előnyt is biztosít, amelyek különösen nehéz körülmények között nyújthatnak védelmet.

A kutatók szerint a társadalmi és viselkedési különbségek, mint például a kockázatvállalás és az erőszak, ugyan hatással vannak a nemek várható élettartamára, de ezek hatása minimális lehet. Ehelyett a biológiai ellenállóképesség, különösen a zord körülmények között, döntő tényezőnek tűnik.

A tanulmány tanulsága, hogy a nők túlélési előnye nem pusztán társadalmi vagy genetikai tényezők eredménye. A biológia mélyebb megértése segíthet feltárni, miért olyan erősek a nők még a legnehezebb helyzetekben is, és hogyan lehet ezt a tudást alkalmazni a jövő egészségügyi kutatásaiban.