Az interneten találtuk ezt a megható beszámolót, és úgy gondoltuk, megéri, hogy megosszuk veletek. A történetet elmesélő hölgy (nevezzük Erzsébetnek), a budapesti tömegközlekedés egyik járatán utazva találkozott egy idős bácsival, aki szomorúan, üveges tekintettel nézett maga elé. Virággal a kezében utazott, mégpedig egy szép csokor rózsával.

Amikor látta, hogy könnyek görögnek végig az arcán, Erzsébet odalépett hozzá, hogy miben segíthet. Azonban abból, amit a bácsi halkan elrebegett neki, kiderült, hogy sajnos már semmiben… A felesége 2 hónappal ezelőtt elhunyt, a virágot pedig a sírjához viszi.: „hiába ígérte meg, hogy örökre együtt maradunk, itt hagyott ő is”- mesélte vigasztalhatatlanul.

Erzsébet próbálkozott mindennel, hogy egy kis lelket öntsön a bácsiba, de nem járt sikerrel.

Az idős ember elmondta, hogy már semmi örömet nem talál az életben, és már mindenből kifutottak a színek.. A gyermekük is meghalt, már több mint 10 évvel ezelőtt, balesetben. Itt már Erzsébetnek is könnyek gyűltek a szemébe, mert ennek a szegény bácsinak az életében annyi fájdalom volt, amit már ő is fizikailag kezdett érezni. Bejegyzését azzal zárja: becsüld meg a szeretteidet, amíg melletted vannak, mert később már nem hozhatod vissza őket, amikor már nincsenek… Neked mi a véleményed?