Galkó Balázs, a magyar színjátszás egyik emblematikus alakja, akinek neve számtalan filmben és színházi darabban szerepel, napjainkban egyáltalán nem a reflektorfényben éli életét. A 75 éves színész mindennapjait pénzügyi nehézségek árnyékolják be, ami egy olyan művész számára, aki hosszú évtizedekig szórakoztatta a közönséget, különösen szívszorító.

Galkó művészi portfóliója igazán lenyűgöző: a Kisváros, A Hídember, vagy éppen a Budapest Noir csak néhány azok közül a produkciók közül, amelyek színesítették pályafutását. Azonban a színész anyagi helyzete korántsem tükrözi karrierjének gazdagságát. Jelenleg mindössze kétszázezer forintos havi bevételből próbál megélni, amelyből nemcsak az albérletét, hanem a mindennapos megélhetését is fedeznie kell.

Anyagi bizonytalanság

Az egzisztenciális bizonytalanság mellett Galkó egészségi állapota is megromlott. Az idős színész már csak bottal tud közlekedni, ami jelentősen korlátozza abban, hogy bármilyen kiegészítő munkát vállaljon. Tavaly még portásként próbált elhelyezkedni, de visszautasításban részesült, ami tovább mélyítette a helyzetét.  

• Kétszázezer forintból él havonta.
• Nyugdíja százhatvanezer forint, ehhez jön még negyvenezer forint a Madách Színház felügyelőbizottsági tagságáért.
• Mindennapi kiadásait – étel, gyógyszer, lakhatás – ebből az összegből kell fedeznie.

Támogatásra szorulva

Galkó Balázs szorongással és keserűséggel telve él, miközben azon töpreng, vajon létrehozzon-e egy Facebook-csoportot, hogy segítséget kérjen rajongóitól. Bár ez az ötlet egyelőre megalázónak tűnik számára, két idősebb fia már lépett: megalapították a „Birodalmi Rehabilitációs Csoportot”, amelynek célja, hogy rendszeres látogatásokkal és ételadományokkal támogassák édesapjukat.

Albert Schweitzer egyszer így fogalmazott: „Az élet igazi értéke az, amit másokért teszünk.” Galkó fiai pontosan ezt a szellemiséget követik, hiszen hetente látogatják meg, hogy enyhítsenek nehézségein.

Ellentmondások és tanulságok

Érdemes elgondolkodni azon, hogyan lehetne jobban támogatni azokat a művészeket, akik életüket a szórakoztatásnak szentelték, de időskorukban mégis nehéz anyagi körülmények között találják magukat.

Galkó Balázs története nem csupán egyéni tragédia, hanem a társadalmi felelősségvállalás hiányának szimbóluma is. Talán eljött az ideje, hogy ezen változtassunk, és jobban odafigyeljünk azokra, akik valaha annyit adtak nekünk.

A tanulság? Ne csak a pillanatnyi csillogásra figyeljünk, hanem azokra is, akik a háttérből tették lehetővé a varázslatot. Az élet nemcsak a reflektorfényben játszódik, hanem a színfalak mögött is, ahol a valódi értékek rejtőznek.