A diófa egyedülálló védelmi mechanizmusa miatt veszélyes lehet a kert többi növényére, különösen a lehullott levelei. A levelek, gyökerek és termések juglon nevű vegyületet bocsátanak ki, amely erőteljes növekedésgátló hatással bír. Ez a kémiai védelem a diófát segíti a versengő növényzet távoltartásában, de kedvezőtlenül hat a közeli növényekre, amelyek nehezen tudják megőrizni életerejüket.

A juglon olyan környezetet teremt a diófa körül, amelyben más növények lassabban nőnek, sőt, akár el is pusztulhatnak. Ez a természetes gátlás, az úgynevezett „allelopátia”, lehetetlenné teszi a tápanyagok és víz megfelelő hasznosítását a diófa közvetlen közelében lévő növények számára. A diólevelek lebomlása tovább növeli a juglon koncentrációját a talajban, ami hosszú távon is akadályozza a növények fejlődését.

A juglonra különösen érzékenyek a paradicsom, a burgonya, a paprika és több dísznövény, mint például a rododendron és azálea, amelyek hamar elszíneződnek és hervadni kezdenek, ha kapcsolatba kerülnek vele. Az ilyen érzékeny növények diófával történő együttültetése így gyors károsodáshoz vezethet, mivel a juglon akár hónapokkal a levelek lebomlása után is aktív marad a talajban.

Vannak azonban olyan növények is, mint a borsó és a bab, amelyek jobban tolerálják a juglon jelenlétét, így ezek alkalmasabbak a diófa környezetébe ültetésre. A kert károsodásának elkerülése érdekében ajánlott a dióleveleket rendszeresen összegyűjteni, hogy ne alakuljon ki túlzott juglon-koncentráció.

A tanulság, hogy a diófa természetes védelmi rendszere előnyös a számára, de figyelmet igényel a kert többi növénye szempontjából. A gondos kertészkedés megőrizheti a kert harmóniáját, ha megfelelő növényeket választunk a diófa közelébe és a leveleket időben eltávolítjuk.