Amikor Isaac Newton neve előkerül, valószínűleg a gravitációs törvények és a mozgástörvények jutnak eszünkbe. A kopogó almafa története a tudományos áttörések szimbóluma lett, de kevesen tudják, hogy Newton elméje sokkal mélyebb és rejtélyesebb vizekben is kalandozott. A tudományos zsenialitása mellett ugyanis szenvedélyesen kutatta a vallás és a bibliai jóslatok titkait is.

Newton különös vonzódása a spiritualitáshoz és a matematikához egyaránt tükröződik abban a kéziratában, amelyben a világvége dátumát próbálta megjósolni. Az 1704-ben írt dokumentum, amelyet Jehovah Sanctus Unus álnéven jegyzett, az emberiség végzetét 2060-ra helyezi. Miért éppen ez az évszám? Newton a Jelenések könyve időbeli utalásait vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a világ 1260 évvel az „igaz egyház” hanyatlása után ér véget.

Egy különös időszámítás

A kérdés már csak az, honnan is indult ez a bizonyos 1260 éves időszak? Newton Krisztus után 800-ra datálta a Szent Római Birodalom megalapítását, amelyet a „tisztátalan egyház” felemelkedésének tartott. Ebből az alapból kiindulva adta hozzá az 1260 évet, így jutva el a 2060-as esztendőhöz.

Egy ilyen kényes témát érintve fontos megemlíteni, hogy Newton nem a pánikkeltés céljával állította fel számításait. Valójában óvatos volt, és úgy vélte, hogy az elhamarkodott jóslatok alááshatják a Szentírás tekintélyét. Stephen D. Snobelen, a halifaxi Kings College tudománytörténésze szerint Newton célja az volt, hogy rendet hozzon a jóslatok zűrzavarába, nem pedig újabb világvége-hisztériát gerjesszen.

A történelem és a spiritualitás határán

Newton idejében a tudomány és a spiritualitás még szorosan összefonódott. A gravitáció atyja nemcsak a fizika, hanem az alkímia és az asztrológia területén is jelentős kutatásokat végzett. Jóllehet, ma már a tudomány és a hit külön utakon jár, Newton korában egyetlen tudós sem kerülhette el, hogy mindkettővel foglalkozzon.

Egy érdekes ellenpontot adhat, hogy a modern tudományos közösség hogyan vélekedik Newton jóslatairól. A mai tudósok számára, akik a bizonyítékokon alapuló megközelítést részesítik előnyben, Newton világvége-kalkulációja inkább kuriózum, mintsem komolyan vehető előrejelzés. Azonban, ahogy Albert Einstein is mondta: A képzelet fontosabb, mint a tudás. Newton esetében ez a képzelet egy újfajta rendet keresett a bibliai káoszban.

A jóslat mögötti ember

Newton megközelítése, amely a bibliai számok és a jövő közötti kapcsolatot kutatta, sokak számára még mindig rejtélyes és lenyűgöző. A 2060-as évszám közeledtével talán érdemes elgondolkodni azon, hogy mit is jelent számunkra egy ilyen jóslat.

Newton nem akarta ijesztgetni az embereket, inkább figyelmeztetni próbált.

Számítása nem csupán matematika, hanem egyfajta spirituális útkeresés is volt.

A világvége dátuma sokkal inkább egy gondolkodási kísérlet, semmint konkrét jóslat.

Newton korában a tudomány és a hit még kéz a kézben járt.

Végezetül, bár Newton számítása továbbra is találgatások tárgya, az ő munkássága arra emlékeztet minket, hogy a tudásvágy és a hit megférhet egymás mellett. A világvége időpontja talán csak egy szimbólum, amely azt jelzi, hogy mindig van hely a gondolkodásra és a kérdések feltevésére.

Legyen bármi is a jövő, Newton öröksége abban rejlik, hogy merjünk kérdezni és kutatni, hiszen a válaszok néha ott lapulnak, ahol a legkevésbé várnánk.