Ahogy közeledik a húsvét, az ünnepi asztal elengedhetetlen kellékei között a sonka méltán foglalja el előkelő helyét. A legtöbben azonban nem is sejtik, hogy az elkészítése során elkövetett apró hibák mennyire befolyásolhatják a végeredményt. Ha szeretnénk, hogy a sonka valóban a húsvéti ünnep fénypontja legyen, érdemes megismernünk néhány trükköt, amelyeket talán eddig figyelmen kívül hagytunk.

Első és legfontosabb lépés, hogy a sonkát legalább egy nappal a tervezett fogyasztás előtt elkészítjük. Ez nem csupán a könnyebb szeletelhetőséget garantálja, hanem az ízek is jobban összeérnek. A sonka előkészítésének rituáléja az alapos mosással kezdődik, majd fontos, hogy egy éjszakára vízbe áztassuk. Ez a folyamat nem csupán a fölösleges sót vonja ki, de a kiszáradt rostok is visszanyerik nedvességtartalmukat.

Az áztatás előtt tanácsos a sonka bőrét és az alatta levő zsírréteget bevagdosni. Az áztató lé ízesítéséhez használhatunk fokhagymát vagy fehérbort, melyek finom aromát adnak az ételnek. Fontos azonban, hogy ne essünk túlzásba: a sonka íze legyen az étel középpontjában.

Sokan hajlamosak a sonkát kuktában főzni, hogy időt spóroljanak, de ez a módszer nem ajánlott. A zsírréteg ugyanis túl gyorsan megolvad, és a hús rágóssá válik. Ehelyett inkább szánjunk rá annyi órát a főzésre, ahány kilós a sonka. A főzővízbe bátran tehetünk hagymát, borsot és babérlevelet, hogy az ízek még gazdagabbak legyenek.

 

A hagyományos módon pácolt sonkák titka, hogy csupán nátrium-nitrátot és nátrium-nitritet tartalmaznak, melyek az íz megőrzésében és a tartósságban játszanak szerepet. Az alábbiakban néhány alapvető tudnivalót találhatunk:

• A sonka nem tartalmaz hozzáadott szénhidrátot.
• Az ideális sonka 7% sót és maximum 25% páclevet tartalmaz.
• Az olcsóbb sonkák gyakran kevesebb húsfehérjét tartalmaznak.

Egy érdekes háttérinformáció, hogy a hagyományos nyers füstölt sonkát soha ne tartsuk hűtőben. Ez a típusú sonka ugyanis lassú érleléssel éri el legjobb ízét, és a hideg tárolás csökkentheti ennek élvezetét. Kósa Ákos, a gasztronómia egyik jeles képviselője, úgy vélekedik, hogy a sonkát ugyanolyan gondossággal kell főznünk, mint egy kiváló levest.

Amikor sonkát választunk, az ízek gazdagsága érdekében érdemes a parasztsonkát vagy a hagyományosan érlelt fajtát előnyben részesíteni. Ezek a sonkák hosszú érlelési folyamaton mennek keresztül, amely biztosítja a különleges aromát.

Végezetül, ne feledjük, hogy a főzés nem csupán az étel elkészítéséről szól, hanem egyfajta művészet is, ahol a türelem és az aprólékosság meghozza gyümölcsét. Ahogy Julia Child mondta: „A főzés nem más, mint az élet megünneplése.” A húsvéti sonka pedig méltó módja ennek az ünneplésnek.